Száz éves titok… A Felkelő Nap háza

 A Felkelő Nap házában rengeteg ember kereste a boldogságot, a szerencsét, de e helyett nyomort talált. A felkelő Nap háza olyan, mint a húsvéti tojás, annyi különbséggel, hogy senki nem lehet bizonyos abban, hogy megtalálta azt. Az emberek évtizedek óta keresik, kutatják, de teljes bizonyossággal még senki nem tudta megmondani, hogy hol található.

 Nem zenetörténetileg, s nem a téma szakértőjeként, de szeretnék én is megosztani egy általam gondolt lehetőséget.

 De mi is ez a ház, amit a fenti klipben a dalt igazán népszerűvé emelő Eric Burdon fiatalon és idősen is lélekhez szólóan énekelt meg, s amit azért vágtam össze, hogy a dal üzenete még inkább kifejezze majd azt a gondolatot, amit szeretnék kifejteni elemzésemben.

A dal születése:

 Amerikában a múlt század elején, szájról szájra terjedt egy dalocska, mely aztán bejárta az egész világot, s oly sok zenekar, énekes próbálta tovább adni a benne levő üzenetet, ami azonban folyton változott és új formákat öltött.

 Úgy kezdődött az egész, hogy városról városra jártak a zenészek, s így tették ismertté a dalocskát.  Hogy ki szerezte, mai napig nem derült ki.

 Sokféle történet kering, a legelfogadottabb szerint egy prostituálttá vált lány énekli meg nyomorát New Orleansban, a bordélyház csapdáját, a kilátástalanságot, amelybe jutott. Ennek is több verziója maradt fent, az egyik szerint a lányt egy részeg alak követte New Orleansig, ahol bemenekült egy bordélyba és ott ragadt örömlányként. Egy magyar előadó, Kováts Kriszta eképp énekelte meg:

Lent New Orleansban áll egy ház

A felkelő Napé

E ház sok szegény lány romlása volt

És köztük egy voltam én.

Ha jó anyámra hallgatok

Most élnék mint bárki más

De szegény és ostoba lány voltam én

És erős a csábítás

 Látható, könnyed dalocska, egyszerű szöveggel. Ráadásul olyan téma, amit az emberek nagy része nem is élt meg. Akkor mégis miért volt képes ilyen erővel bejárni és magával ragadni az egész világot?

 

Valóban bordély volt e ház?

 A Felkelő Nap háza című dal a leginkább elfogadottabb verzió szerint egy bordély volt, ami nevét a madámról kapta. A dalocska, bár már a múlt század elején közismert volt az emberek előtt, sok száz másik dalhoz hasonlóan már majdnem a feledés homályába veszett, amikor a Sors úgy alakította, hogy újra megismerjék őt az emberek: az Amerikai Kongresszusi Könyvtár megbízottja szalagos magnóval járta a vidéket gyűjtve a szájhagyománnyal terjedt dalok változatait.  1937-ben egy tizenhat éves bányászlány, Georgia Turner itt énekelte  el neki a Felkelő Nap házát hatalmas erővel és meggyőződéssel. A dal ismét bekerült a köztudatba, s az emberek ismét magukénak érezték.

 A Felkelő Nap háza tehát azt a beazonosíthatatlan bordélyt jelentette, ahol a szegény nő gazdagságot, boldogságot remélt, de az élete bukását találta meg, amiből úgy érezte, nincsen kiút.

 De vajon miért érintett meg tömegeket egy prostituált lány éneke? Hiszen egyszerű kis dalocska volt, és a szövege sem olyan, amit mindenki át tudott volna élni. Akkor mi lehetett a titok?

 Véleményem szerint a titok abban áll, hogy valójában nem egy bordélyház volt a Felkelő Nap háza. De akkor mi?

A dal, ami megérintett annyi zenészt, énekest

 A bányászlány előadása után énekesek sorra adták elő a dalt, ami így egy újabb hullámban járta át az emberek szívét.

 A legrégebbi, legkezdetlegesebb változatok egyike:

Lead Belly 1948

A legismertebb az elsők között Bob Dylan 1962-es albumán jelent meg.

 A Frijid Pink 1969-ben dolgozta fel a számot.

 Garry Glitter egy igazi bulihangulatot csinált ebből a szomorú dalból, de igazán tetszetős feldolgozás szerintem.

 Joe Wrigh feldolgozása ugyan csak zene, de igazán beleélte magát a művész az előadásába 🙂

 Duran Duran 2006:

 Az igazán nagy sikert azonban Eric Burdon és az Animals előadása hozta el a dalnak, és emelte méltó helyre a zenetörténetben.

 Eric Burdon dalának főszereplője azonban már nem a prostituált lány, hanem a férfi, aki az alkohol, a szerencsejátékok rabjává vált.

 

A férfiak bukásának volt a helye e ház?

 Vannak, akik feljogosítva érzik magukat arra, hogy megvádolják a dalt igazán népszerűvé tevő Eric Burdont, hogy bűnt követett el, mert a férfiakat sajnálja benne, pedig a dal eredetileg a nők szenvedéséről szól.

 Két dolgot azonban nem vesznek figyelembe ezek a mindenben hibát kereső emberek. Az egyik az, hogy a dal szájhagyomány útján terjedt, és nem volt egyetlen eredeti verzió sem, legfeljebb leginkább elfogadott. A másik, hogy Eric Burdon kizárólag a BBC képmutató vezetésétől óvakodott csupán, hiszen nyilvánvaló volt, hogy nem fognak lejátszani egy prostituáltról szóló dalt. Ezért írta át a többnyire elfogadott női változatot.

Áll egy ház New Orleansban

A felkelő Napé

Sok szegény fiúnak lett a veszte

Istenem, tudom, én vagyok az egyik.

Anyám szabónő volt

Ő varrta a kék farmerem

Apám szerencsejátékos volt

Lent, New Orleansban

A szerencsejátékosnak csak egy dolog kell:

Egy bőrönd és egy koffer

És csak akkor boldog,

amikor részeg.

Oh anya mondd el gyermekednek

Ne tegye azt, amit én tettem

Hogy bűnben és nyomorúságban töltse életét

A Felkelő Nap házában

Egyik lábam a peronon

a Másik a vonaton

visszamegyek New Orleans-ba

Hogy viseljem tovább ezt a súlyt és láncot. 

Van egy ház New Orleans-ban

A felkelő Napé

Sok szegény fiúnak lett a veszte

Istenem, tudom, én vagyok az egyik.

 Annyi biztos, hogy a dal ezután is a szenvedő, szegény, vagy elszegényedő (vagyonát elkártyázó, elherdáló) emberekről szólt. Azokról, akik örömöt akartak, akik valami többet akartak annál, amijük volt, ám ennek az árát súlyos betegségekkel, szenvedéssel, sőt, halállal fizették meg.

 Eric Burdon tehát egy nagyon merészet lépett, ami sok képmutató embert meghökkentett: új értelmet adott a dalnak. S bár ennek oka az volt, hogy kényszerhelyzetben volt, mégis olyat lépett ezzel véleményem szerint, ami a dal egészének adott új fejlődési irányt.

 Mert a Felkelő Nap háza innentől nem feltétlenül bordélyt jelentett, hanem kocsmát, játéktermet, s mindazon helyeket, ahol a férfi gazdagságot, boldogságot remélt, de az élete bukását találta, amiből úgy érezte, nincsen kiút.

 Eric Burdon fantasztikus tehetsége kétségkívül megragadóvá tette a dalt, de mégis: vajon miért érintett meg tömegeket egy iszákos/szerencsejátékos férfi vallomása? S miért rendelte újra és újra a zenetörténelem úgy, hogy a dal valaki által mindig új lendületet, új értelmet kapott? Vajon mi lehetett a titok?

 Véleményem szerint a titok abban áll, hogy valójában nem egy kocsma, nem egy játékterem, de mégcsak nem is egy ház volt a Felkelő Nap háza. De akkor mi?

 

Létezik-e a Felkelő Nap háza?

 Létezik-e egyáltalán ez a ház? S ha igen, mi volt az valójában? Bordély, és szegény nők szenvedéséről szól a dal, vagy kocsma, játékterem, ahol illegális szerencsejátékot folytattak és sok férfi veszítette el mindenét és lett a nyomor lakója?

 Létezett-e s mi volt e ház? Női börtön, aminek kapuja fölé a Nap köszöntött be minden reggel? Hiszen a dal sok változatában a lánc is szerepel, ami lehet rablánc is egyesek szerint.

 Tapogatózások voltak, s van mai napig is rengeteg. Vannak, akik tudni vélik a ház konkrét címét, de igazi, valós megfogható bizonyítékkal senki sem rendelkezik erről.

 Van nekem is egy meglátásom. Nem állítom azt, hogy így van. Honnan is tudhatnám? Mégis, az az érzésem, hogy ami megtéveszti az ezen elmélkedőket az New Orleans. Mert bár ez közös szinte minden verzióban, úgy gondolom, ez lehet az a megtévesztő adat, ami nem engedi láttatni a ház valós címét, helyét.

A porzsák üzenete

 S erre, akármilyen furcsa, egy porszívózsák ébresztett rá. Nagyon kerestem a porszívóba egy új porzsákot. Tudtam, meg voltam róla győződve, hogy van még itthon, létezik még belőle 1 db. Méghozzá egy kartondobozban. Átkutattam mindent: az egész lakást, és a padlást is. De nem találtam. Aztán kezdtem elölről.  Fáradt voltam már az ismétlődő kereséstől, s akkor eszembe jutott egy régi meggyőződésem: ami egyféleképpen nem vezet eredményre, azt hiába keresem újból és újból ugyanúgy, akkor sem lesz meg. Azaz nem máshol, hanem máshogyan kell keresni.

 S akkor elhomályosult szemeim elöl eltűnt a homály és újra felmentem a padlásra. Éreztem, hogy gyorsan meg fogom találni. S így is lett. Mert ekkor már nem a kartondobozt kerestem, hanem magát a porzsákot. S meg is találtam nagyon hamar. Nem volt semmiféle kartondobozban, önmagában állt előttem, de képtelen voltam meglátni, mert én a kartondobozt kerestem. Mert meg voltam róla győződve, hogy abban van.

  Mit üzent ez a porzsák? Azt üzente, hogy bár sokszor nagyon nyilvánvaló számunkra valami, nem azért nem találjuk, amit keresünk, mert nem jó helyen keressük, hanem mert konkrétan keressük valamiben:

  • a szerelmet a szépben
  • a sikert a gazdagságban
  • a boldogságot az élvezetekben

 Holott ezek a dolgok nem ezekben a kartondobozokban vannak.

 Nyilvánvalóvá vált számomra, ha egy dal, ami ennyi értelmet, ennyi jelentést kapott az amerikai zenetörténetben, ami ennyiféle szöveget kapott a különböző feldolgozásokban, a megoldásának a kulcsát is magában kell, hogy hordozza.

 Ezzel a felismeréssel pedig megértettem azt, hogy az igazi Felkelő Nap háza nem New Orleansban van.

 Ez a kulcs: New Orleans az egyetlen közös, ami minden amerikai verzióban szerepelt: New Orleans. Ez az a kulcs, ami kinyitotta előttem ezt a titkos helyet, s megismertette velem e ház valódi helyét a világban.

 

A magyar előadókat is mélyen megérintette e dal…

 Hogy nem kizárólag New Orleans, sőt, nem kizárólag az amerikai emberek slágere a Felkelő Nap háza, azt bizonyítja, hogy mennyi magyar előadó is feldolgozta, értelmezte ezt a dalt.

 A Felkelő Nap házában annyi csillogás, annyi gyönyör volt. Amiben sokan a boldogságot, a jobb lehetőségeket keresték, az ott dolgozó nők pedig az anyagi felemelkedésüket remélték, ám a vakító fényt találták, ahogyan Nagy Feró énekelte:

Bár szívem mindig tiszta volt

Mégis bűnre tért

A felkelő Nap háza hív

És elvakít a fény

 A fény bár segíthetett volna az embernek az úton, segíthetett volna meglátni az úton levő akadályokat, ám ő az egész fényt akarta, ami végül elvakította őt.

 A szintén magyar változatot előadó Country Road azt énekli: ha el is megy, a szíve mindig vissza fog járni e házba, mert nincs szabadulás ebből a hamis álmokat ígérő világból, ami a Felkelő Nap házát jelenti.

Ha egyszer innen elmegyek

Mert hív a hét határ

Sok átcsavargott éjszaka

A szívem visszajár…

 Komáromi Pisti  a bizakodó szegény ember vívódását énekli meg, aki folyamatosan várja, hogy felragyog a napja és ráköszönt a fény.

Megvár engem a régi ház

És vissza, visszatérek én…

Hisz felragyog majd az én napom

És rám köszönt a fény.

Az Exotic együttes a bűnét megvalló ember szemszögéből mutatja be a dalt:

Éjjel egy halvány gyertyafényénél,
Mint a hajnalpír az éjszakát
Rád hajló árnyam úgy törte szét
Ártatlanságod mosolyát.

 A Tűzkerék xT  zenekar a  Felkelő Nap házát, mint a szabadság, az új lehetőségek helyében való bizakodást énekli az arra vágyó embernek:

És már a tied örökké a szabadság

S egy új nap a kezedre száll.

 Zámbó Jimmy változata már a bukott, szerencsét próbáló, de csúnyán megbukó ember tanácsát énekli:

Az öcsémnek mondd el, ha látod,
Ne próbálja úgy, ahogy én,
Békétlen szívvel megátkozott mind,
Aki a kelő Nap fényében él.

 Pataky Attila visszasírja lényegében a régi időket, s szeretné újra Édesanyjával együtt ülve a Felkelő Napot nézni.

Bár csak még egyszer itt ülhetnénk

Együtt mint réges rég

És nézhetném ahogy a Nap felkelt

Lassan a házunk mögül.

 Nagyon tetszik a Kerékteleki Dalkör előadása is: Pataky Attilához hasonlóan ebben a verzióban is a ház, mely a többi változatban általában a züllés, a romlás helye, itt a szülői házat jelenti, és épp a messze földön elzüllő ember vágyódik hozzá vissza.

Ott áll a ház ,hol él anyám

Egy napsütötte ház

Ott áll a házban jó anyám

Tudom, hogy énrám vár…

 

Hol található a Felkelő Nap háza?

 Ha a Felkelő Nap háza nem bordély, nem is kocsma, nem is játékterem és nem kizárólag a nő vagy kizárólag a férfi romlásának, elszegényedésének, bukásának a helye, és nem New Orleansban kell keresni, akkor a képlet azonnal adja magát. Miképp a kartondoboz nélküli porzsák, úgy tárult elém e ház titkának, rejtélyes helyének meghatározása.

 A Felkelő Nap házát nem New Orleansban kell keresni. Ha egy ottani bordély vagy játékterem lenne, akkor nem érintette volna meg ilyen erőteljesen a világ többi részén élő emberek nagy részét, s akkor nem söpört volna végig több hullámban is a világon.

 A Felkelő Nap háza véleményem szerint az a legrégebbi történet, amivel kezdődött az ember hanyatlása: Az Ember Tragédiája, Ádám és Éva bukása. Előbb a nő, majd a férfi elgyengülése, bűnbe esése.  Nem véletlenül került előbb a nő, majd néhány évtized múlva a férfi romlása a dal szövegébe.

 Nagyon sokféle változat, nagyon sokféle érzés és nagyon sokféle gondolat van tehát e dalban. Ami közös azonban az összesben, az a szenvedő ember, aki súlyokkal, láncokkal tette egyre nehezebbé az életét, ami végül a végső bukásba, a halálba vezetett.

 Ez a súly pedig, ezek a láncok nemcsak a legszélsőségesebb nyomor választását jelentik. Azaz nemcsak a prostituálttá válás, a szerencsejáték szenvedélye, vagy az alkohol rabsága. És nemcsak a szegények lépnek be ajtaján, hanem azok is, akiknek mindenük megvan: boldog család, szép élet, anyagi biztonság és kedvelt foglalkozás. Sajnos ők is ugyanúgy megkísértetnek és belépnek a csillogásnak tűnő házba, abban a reményben, hogy teljesítmény nélkül ők is hozzájuthatnak majd pénzhez, gyönyörhöz, felemelkedéshez.

 

Kinek a tulajdona a Felkelő Nap háza?

 A Felkelő Nap háza, ahogy a nevében is benne van, a Napé. Nem az embereké.  És ez az, amiről nem vesz tudomást az erőfeszítések nélkül gazdagodni, felemelkedni, gyönyörhöz jutni akaró ember.

 Amikor megszületünk, amikor elkezdődik az életünk, akkor felkel a Nap. Meglátjuk a fényét és ahogy felnőtté válunk ez a fény egyre pompásabbnak, egyre csábítóbbnak tűnik.

 Amikor felkel a Nap, még kellemes, és csábító a fénye.  Ezt a fényt lehet használni, mint fényforrást, mint világítást, de lehet egyre többet és többet akarni belőle. Minél tovább marad benne az ember, annál jobban perzseli, égeti, s már nem engedi menekülni áldozatát. Miképp a Napon való leégés, olyan – sokkal nagyobb károkat okozva – a Felkelő Nap házában időt tölteni. A Felkelő Napot szeretni jó, fényét, melegét az életünkhöz kaptuk. De belemenni, a fény, a csillogás, a ragyogás öröméért eleinte ugyan csodás, de végül maga a fény lesz az, ami elvakítja, később elégeti magát az embert.

 A Felkelő Nap az Élet indulását jelenti. Az Élet kezdetét. És ez minden egyes nappal újra kezdődhet. Mindaddig, amíg a nyomor, a rossz döntések sorozata teljesen el nem borítják, teljesen le nem igázzák az életünk.

 A Felkelő Nap házába betérni, és nem sietni el onnét hamar, minden esetben a Bukást jelenti az életben. Mely csillogó fényekkel kecsegtet, káprázatot, csodát hirdet, de végül a romlásba, a teljes megsemmisülésbe ránt le.

 S azért érzi annyi ember magáénak e dalt, mert nem a prostituált lányról, nem az alkoholista, szerencsejátékos fiúról szól, hanem minden rossz döntésről, ami az életet tönkreteszi. Olyan döntésekről, amelyeket elvakultan tesznek az emberek. Mert a Nap fényét nem az út megvilágítására használják, hanem magát a fényt nézik, a csillogást, a szépséget, a hirtelen jött lehetőségeket, melyek azt a hazugságot akarják elhitetni, hogy munka nélkül is lehet sikert elérni.

 Ilyen rossz döntés lehet egy rosszul megválasztott párkapcsolat, egy rosszul megválasztott munkahely, egy szerencsejáték, egy nagy karriert ígérő, csábító állásajánlat, vagy vállalkozási ötlet, ami azt a hazug ígéretet kínálja fel, hogy különös erőfeszítés nélkül is érhetünk el eredményeket.

 

Semmi sem örök, csak az emlékezés

 Hányszor, de hányszor történt már meg? Az ok pedig: az emlékezés figyelmen kívül hagyása.

  Az Élet minden nap új lehetőségekkel fogad, és rajtunk múlik, melyik úton indulunk el. A romlás, a züllés felé, vagy a fejlődés felé. Van, aki újra és újra a hibát, a rombolást, az ön és mások romlását választja. Tudja, hogy semmi sem kényszeríti erre.

 Minden nap egy újabb élet indul. Emlékezni mindenki emlékezhet az indulásra, s az útra, amit megtett. De az, hogy a hibákat ismétli valaki más és más szinteken, vagy képes nem felszállni a csábító, hamis boldogságot ígérő vonatra, az egyedül önmagán múlik.

 Egyik lába a peronon, a másik a vonaton. A nagy fények, a csillogás, a ragyogás mindig eltakarják a pusztulást, ami benne várja az oda sietőket.

 A felkelő Nap házának holléte számomra többé nem titok. Aki a nagy siker, a gyors gazdagodás a hamis szépség, hamis szerelem felé siet, az nem látja, mi van a vakító fény mögött. Nem látja, hogy a várt gazdagság, boldogság helyett a nyomor, a kitaszítottság s a totális bukás várja…

 Sok fiú és sok lány járta már meg ezt az utat. Az ember tragédiájának végső üzenete mégis ugyanaz, ami e dalé. A szerencse, a teljesítmény nélküli haszonszerzés, a lopás, a test áruba bocsájtása a meggazdagodásért, az alkohol mértéktelen fogyasztása a boldogságért mind-mind az ember bukását, pusztulását hozzák el. Mégis, bármily sok áldozat van, megbánásuk ugyanazt az üzenetet hordozzák, mint Az ember tragédiája:

Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál! 

 Mert igazi felemelkedést csak a küzdelem, a szorgalmas munka és a bizalom hozhat az embernek.

 

Mónus Tamás, 2019. Január 05.

Vissza a topikba