A postás mindig kétszer csenget! És a leolvasó?

  Talán azt gondolod, hogy becsengetni egy házba mindenki, még egy kisgyerek is be tud. Mi különösebb tudnivaló van ezen? Nos, annyira sok, hogy ez az egyik legnehezebb lecke egy leolvasó számára.  Annyira fontos lecke, hogy már érdeklődőként szeretném felhívni a figyelmedet, mennyire nem mindegy a csengetés módja.

 A leolvasó tevékenysége során a legfontosabb ugyanis a siker. Ez nem az a munkahely, ahol várjuk a 8 óra leteltét, hogy aztán fáradtan hazamenjünk. Ezen a munkahelyen a siker vagy a kudarc zárja a napod, nem a munkaidő vége. Ahhoz azonban, hogy sikeres legyen a munkád, nagyon oda kell figyelni minden apró részletre, amikre nem is gondolnál.

 Becsöngetni tehát nem egyszerű. Annyira nem, hogy -nem akarlak elkeseríteni, de – még ha sok-sok évet is töltesz a szakmában, ha már mindent fogsz tudni, akkor is lesznek emberek, akik feljogosítva érzik magukat arra, hogy megvádoljanak azzal, hogy nem is csengettél be, csak bedobtad az értesítőt.

 Elmagyarázni pedig az ilyen embereknek felesleges és időpocsékolás volna, hogy a Te munkádnak nem az a lényege, hogy végigszaladd a körzeted, aztán hazatérj pihenni, a kerti medencében hűsölni. Felesleges volna, mert van, aki egyenesen azt gondolja, ha többször mész, túlórát kapsz érte.

 A mi célunk a siker. A sikeres, mihamarabbi leolvasás. Ehhez pedig mindent meg kell tenni, amit csak lehet. S az egyik ilyen a bekiabálás mellett, amit az előző leckében átvettünk, a becsengetés.

 Jó-jó. De ha nincs csengő? Kérded az embertől, aki kiabálva vádol, hogy be se csengettél. Hogyne volna? – mondja és már mutatja is azon a helyen, ahol eszedbe nem jutott volna, hogy valaki oda tesz csengőt.

 Nos, itt az egyik meghökkentő dolog, amire a hétköznapi ember, aki nem jár az emberekhez, nem is gondol. A csengőt úgy képzeljük el, hogy a kiskapu külső részén, jól látható helyen van kihelyezve, amit csak be kell nyomni.

 Ha ezt néznénk, valóban úgy gondolhatnánk, hogy sok helyen nincs csengő. Csakhogy a valóság másképp fest.

 Blogom “Sikeres életről” című menüpontjában olvashatsz a húsvéti tojás tanulságáról. Ezt ha megérted és magadévá teszed, leolvasóként nagyon nagy hasznát fogod venni.

I. A csengő a legelképesztőbb helyeken és formákban bújik meg és várja, hogy felfedezd, mint a húsvéti tojás a fűben.

 Mi értelme volt a matematika órán az egyenletben megtalálni az X értékét? Az értelme a gondolkodás volt. Megtanítani arra, hogy az életben nem minden hever előtted, amiért csak le kell hajolni. Nem! Ami előtted hever: azok a problémák. A bajok.   Ám a sikerért küzdeni kell, meg kell keresni, nem fog eléd tolakodni, hogy itt vagyok!

 Ha ezt megérted, hamarosan meg fogod érteni azt is, hogy csengő is sokkal több helyen van, mint látszatra gondolnád.  Ha azt mondod: á, itt nincs csengő, telefonszám sincs, képtelenség bejutni, akkor felületesen és sikertelenül végzed a munkád.  Tételezd fel mindig – még a legigénytelenebb kapunál is-, hogy van csengő.  És keresd meg. Ez a munkád egyik legfontosabb része.

 Hol is lehet a csengő? Hosszú-hosszú évek kellettek nekem is, hogy megtaláljam a válaszokat. Én azonban nem szeretném, ha neked is ennyi évet kelljen bajlódnod ezzel, s hallgatni sok ideges ember megjegyzését, hogy miért nem csengettél. Sok esetben pedig el sem árulták, hol van a csengő, csak véletlenül hallottam meg egy házhoz érve, ahogy mutatta egy ismerősének a tulajdonos a csengőt. S olyan is volt, ahol magam fedeztem fel,  s Ő csodálkozott ezen, mondván, ezt még idáig senki nem találta meg, mert kizárólag ismerősöknek volt fenntartva. De értékelte a leleményességem, s azóta nagyokat köszön mosolyogva az utcán.

 A csengőt tehát, csakúgy mint a sikert, nem  minden esetben fogják tálcán kínálni neked. Ma, amikor annyian becsöngetnek az emberekhez, hogy sokan le is szerelik azt, az emberek megpróbálják olyan helyekre tenni, ahol nem találja meg bárki.

 Lehet a kerítésen kiálló csavarok közötti picike, szintén kiálló csavarnak tűnő valami.

 

                        

 

 Lehet a betonkerítésben az egyik luk.

                       

 

 Lehet egy dísznek gondolt figura egyik része.

 

 Lehet egy kerítésbe szorosan beilleszkedő vaskarika.

 

 Lehet egy sok gombból álló szerkezet, amin picike harangocska mutatja, hogy őt kell megnyomni.

                            

 

 Lehet a nagykapun jobbról a harmadik lécen , de belül.

  Lehet a postaládában.

                        

 

 Lehet a szórólapok csövében.

 

 Lehet a bokorban.

                         

 

 Lehet feltűnő, de veszélyesnek tűnő helyen:

  • két zsinórt összeérintve kell megszólaltatni

                    

 Nem, egyáltalán nem veszélyes, az a lényeg, hogy a szigetelt részét fogd csak a vezetékeknek!

  • Látszólag, valakinek az ottragadt ujjával kell megnyomni a csengőt, felette felirat: te is így járhatsz, ha megnyomod!

 Nem, egyáltalán nem veszélyes ez sem, túlságosan kipihent emberek találmánya csupán.

 És még számtalan más helyen is megtalálható, aminek csak az emberek fantáziája szab határt.

 Az embereknek, akik rejtve, vagy a megszokottól eltérő helyen helyezik el a csengőjüket, 3 fő csoportja van:

1. Vannak, akik mosolyogva árulják el, hogy hol van, hogy ha legközelebb mész, tudjad. Itt “csak” annyi a dolgod, hogy megjegyezd, mert ha legközelebb nem fogod tudni, számon fogják kérni.

2. Olyanok is vannak, akik felelősségre vonnak, hogy ha kerested volna, megtaláltad volna.

3. S amint fentebb írtam olyanok is vannak, akik soha nem árulnák el a csengő helyét, létét, de ha ennek ellenére megtalálod, sokat fogsz nőni a szemükben.

 Nem elég tehát felnézni a kapura, át kell tüzetesen vizsgálni, tapogatni belül is, hogy hol rejthették el ezt a fontos segédeszközt.

 Legyél figyelmes, és kutasd, keresd a csengőt, ez tehát a második lecke, amit leolvasóként naponta több száz esetben meg kell tenned, ha sikert akarsz elérni. Ne érd be soha a látszattal, az Élet sokkal többet kínál, mint amit gondolsz, hogy neked adott. Ha pedig a csengők keresésével és megtalálásával ezt megérted, akkor az életben sem leszel felületes és keresni, kutatni fogod mindazt, ami a sikereidhez elvezet.

 Könnyebb persze siránkozni és azt mondani: nincs is csengő, nincs is munkalehetőség, nincs is semmi jó ebben az országban/világban. Tény, hogy a sikerért tenni kell, keményen küzdeni és sok-sok kudarcot átélni, s megtapasztalni, hogy még sincs csengő az adott helyen (vagy nem elég alaposan kerested). De keresés, szimatolás, szorgalmas munka nélkül sem bejutni nem fogsz tudni sok ingatlanba, sem a várva várt sikert nem fogod megtalálni.

II. Melyiket a sok közül?

 De lépjünk tovább, mert a csengetés sokkal összetettebb annál, mint megkeresni a csengőt.

  Vannak ugyanis olyan emberek is, akiknek több csengő is ki van rakva és fogalmad sincs, melyiket nyomd meg. Tippelsz, melyik lehet jó, megnyomod, majd kapod a kioktatást a tulajdonostól, hogy nem azt kellett volna, az a lakója, vagy a nagymama csengője, jó lenne, ha nem azt nyomnád, hanem az övét (amire persze nincs írva semmi, de elvárják, hogy Te tudjad).

 Ezért ha rám hallgatsz, minden gombot, vagy annak tűnőt megnyomsz, még akkor is, ha az van ráírva, hogy lámpa, vagy hogy nem működik, rossz, ugyanis ezt sokszor az ellenség megtévesztésére írják rá. Ha megnyomod az összes gombot (természetesen családi házakról beszélek), akkor legfeljebb annyi kioktatást kaphatsz, hogy a mamának, vagy a bérlőnek is becsengettél, miért nem csak az övét nyomtad?

 De inkább érjen kioktatás, mintsem sikertelenül hagyd el az ingatlant, gondolván, nincsenek otthon. Mellesleg volt már nem egy esetben olyan, hogy megnyomtam minden csengőt, a tulaj nem hallotta az övét, pedig otthon volt, a bérlő viszont kijött és szólt neki. Ezért ahány gomb van, annyit nyomunk, ez számomra alaptétel.

 III. Igen ám, de hányszor kell azt a csengőt megnyomni?

  A  postás mindig kétszer csenget. Hogy ez igaz-e, az egy másik kérdés, mindenesetre tény, hogy William Marling regényében bár nem is szerepelt egyetlen postás sem, sőt, nem is esett szó róla, mégis valamiért ezt a címet adta neki az író. 

 Az is tény, hogy én annak idején ezt komolyan vettem, betartottam, amolyan íratlan szabályként.

 De hányszor csenget a leolvasó? Ezt senki nem mondta meg nekem…

 És itt megint elérkeztünk egy fontos gondolathoz. Míg egy postás az emberek szemében a kedvenc kis barát, aki hozza a levelet, a pénzt, addig a leolvasó egy szükséges rossz, aki a közmű szolgáltatók bizalmatlanságából jön és zaklatja őket, hogy minél nagyobb számlát készíthessenek neki.

 Ilyen módon a postás két csengetésére sietnek ki, ha viszont Te csengetsz kétszer egymás után, azonnal megvádolnak, hogy miért sürgeted őket, miért nem vársz türelmesen? Tudom, hiszen mind a két munkát végeztem sok-sok évig.

 Egy idős úr kifejezetten ordítozott velem még a munkám legelején, hogy miért vagyok ilyen ideges, milyen alapon sürgetem őt, hogy kétszer csengetek?

 Leolvasóként, hogy bizalmat kelts, hogy ne ellenséget lássanak benned, hanem olyasvalakit, aki ezt a munkát is megpróbálja emberségesen, szeretettel végezni, fontos, hogy úgy csengess be, hogy az ne tűnjön zaklatásnak, de ne gátolja a sikeres munkavégzésed.

 Ha túl finom vagy és csak picit nyomod meg a csengőt, mert már hárman leordították a fejed, hogy minek ülsz a csengőn, akkor a hangosan TV-t néző nyugdíjasoknál esélyed sem lesz.

 Ha túl sokáig és erősen nyomod, mert mindenki azt mondja sorra, hogy miért nem tudod rendesen megnyomni a csengőt, akkor biztos, hogy a kismama fog idegesen rád rontani, gratulálni, hogy felkeltetted az éppen elalvó kisbabáját, vagy az éjszakás műszak után pihenő éjjeli őr jön ki morcosan gyilkos szemekkel nézve rád.

 Hogyan kell tehát csengetni, hogy mindenkinek megfelelj és sikeres is legyen a munkád?

  Mint írtam az elején, mindenkinek sohasem fogsz megfelelni. Hiába csengetsz csak egyszer, akkor is fogsz kapni , amiért felkeltetted, vagy a sorozat nézése közben mertél zavarni. S hiába csengetsz akár ötször is hangosan (olyanoknál próbáltam, akik rendre megvádoltak, hogy nem tudok csengetni), akkor is lesz, aki azt mondja majd, hogy nem is csengettél. Aztán, szerencsés esetben, vagy ha rávezeted őt, hogy Te bizony hallottad kint az utcán a csengő hangját (ha tényleg így van, csak akkor érvelj ezzel), eszébe jut, hogy elaludt délután, vagy porszívózott, vagy elszaladt a közértbe. De sok esetben csak a vád marad és a légüres tér Te és a fogyasztó között.

 Én azt gondolom, hogy a legfontosabb a következetesség. Ne arra gondolj, hogy itt biztos idősek laknak, jól benyomom, vagy hogy ott a babakocsi, akkor csak finoman, lehet, hogy pihenőidő van. Úgy sem találod el! Következetesen, mindenhol ugyanúgy csengess. Hányszor? Kétszer. De nem egymás után, mint a postás. Ő megteheti, neki elnézik. Neked nem…

 Én úgy szoktam csengetni, hogy előbb megnyomom normálisan, nem hosszan, úgy, mint bárki más. Várok 1 percet. Ennyi idő alatt ha nem is tud kijönni valaki, jelzést szokott adni, hogy jövök, vagy integet az ablakból, valami. De ha semmi nincs, akkor jöhet a második, hosszabb, erősebb csengetés. Ezt már az is meghallja, aki az első csengetésnél csak megmozdult, lehalkította a hangosan szóló TV-t, hogy megnézze, nem csengettek-e. Az esetek többségében elnézést kérnek, hogy lassan jöttek ki, de ez és ez miatt nem tudtak egyből indulni. Lesznek persze, akik így is idegesek lesznek, de nem annyian, mintha egymás után kétszer csengettél volna. Ha valaki ezen, a későbbi, második csengetésen felhúzza magát, azt hagyni kell, hogy mérgelődjön, valószínűleg az egész napja ebből áll az illetőnek, hogy mindentől ideges.

 Ha érdeklődő vagy, ezekre kell számítanod, s ezeket kell tudnod, mielőtt jelentkezel erre a munkára.

 Csengetni bárki tud? Ugyan!  Remélem, most már Te is belátod, hogy ez óriási tévhit! A csengetés egy olyan tevékenység, amire sehol, senki nem készít fel.

 Amikor tehát sétálsz a házak előtt, kezdd el nézegetni a csengőket. Főleg ott, ahol látszólag nincs is.

 Keress, szimatolj, ahogy Colombo is tette minden apró részlet felderítésénél. Ne érd be a látszattal! Ne érd be az egyszeri csengetéssel. Nem annyi a dolgunk, hogy ránézünk a kerítésre, és megállapítjuk, hogy nincs csengő. Nem annyi a dolgunk, hogy ha megtaláltuk a csengőt, egyszer megnyomjuk. Nem. A célunk a siker, nem pedig a saját lelkiismeretünk megnyugtatása.

 Ezek tehát az alap tudnivalók. Azonban meg fogod látni, mennyiféle csengő van, s mennyiféleképpen kell őket használni. Ezekről, s az emberek külön elvárásairól a Kezdőknek és a Haladóknak szóló részekben írok majd.  Ha eljutunk odáig, akkor a Kezdőknek szóló részben be fogom mutatni neked, milyen reakciókkal találkozhatsz a csengetéssel kapcsolatban, s hogy ezekre mik a bölcs válaszok, amik megnyugtatják és nem tovább hergelik az embert. A Haladóknak szóló részben pedig végig fogom mutatni majd neked az összes csengőtípust, mert csengő szakértővé kell válnod ahhoz, hogy megfelelően sikert érj el vele. A csengő egy nagyon fontos segédeszköz, jobb, ha már most barátkozni kezdesz vele…

Mónus Tamás, 2018. Augusztus 05.

Vissza a topikba