A siker felé fuss, ne a halálba rohanj!

 Az Életünk egy futópálya. Vannak, akik ezen a pályán szépen sétálgatnak, közben szidják azokat, akik gyorsan elfutnak mellettük. Mások sebesen rohannak, s úgy érzik, hogy ha lassítanak, akkor nem lesz meg az, amire szükségük van.

 Korábbi bejegyzéseimben kifejtettem, hogy szerintem ki a sikeres ember. Aki nem frusztrált attól, hogy valami nincs meg neki, amivel az emberek akár nagyobb része is rendelkezik, aki elégedett mindazzal, amije van, ugyanakkor nem pihen meg, nem áll meg, hanem fut. Fut akkor is, amikor mások pihennek. Egy új célért, ami mindig kell, hogy legyen. Nem a telhetetlenség miatt, nem azért, hogy több legyen, hanem azért, mert egy új cél felé való futás, majd a cél elérése adja az igazi sikerélményt az embernek. Ettől válik sikeressé nem pedig az anyagi javak halmozásától.

De mit jelent a futás?

 Sajnos sokan nem futnak, hanem rohannak. Rohanó világ! Szoktuk mondani.

Mi a különbség futás és rohanás között?

 A magyar értelmező szótár így határozza meg e szavakat:

fut: lábainak olyan váltakozó gyors mozdulatával halad, hogy minden lépésnél van egy pillanat, amelyben egyik lába sem érinti a talajt.

rohan: teljes erejéből, nagy gyorsasággal, eszét vesztve, hanyatt-homlok, lélekszakadva, szélsebesen, villámgyorsan halad.

 A futás és a rohanás sem valósulhat meg tehát sétálással. Az egy harmadik kategória, ami különösebb veszélyt nem rejt, de sikert sem hoz.

 A futás egyfajta szárnyalás, a földtől való elrugaszkodás.

Aki fut, egyszerűen annyit tesz, hogy félreteszi a kényelmes tempót, amit a tömegek követnek, gyorsabban szedi a lábát, pillanatokra el is hagyja a talajt mindkét lábával, de közben nem veszíti el sem a fejét, sem a lelkét. Gyorsabban halad az átlagnál, de közben figyelmes marad, józan.

 Ezzel szemben aki rohan, az az eszét nem használja (eszét vesztve), a lelkét elveszíti közben (lélekszakadva), annyira siet. Ugyan villámgyors, és olyan sebes, mint a szél, vagyis gyorsabb, mint a futó, de ennek ára, hogy az eszét, lelkét elveszítve nem látja meg a veszélyt és belerohan a csapdákba, ami sokszor maga a halál. Rohan a pusztulás felé, egyenesen belerohan a halálba.

 Aki tehát sikeres ember szeretne lenni, az semmiképp sem rohan. Semmiképp sem az irreális vágyakat kergeti, semmiképp sem rohan eszetlenül.

 Aki sikeres ember szeretne lenni, ugyanakkor nem is sétálgat, nem abban a kényelmes tempóban halad, mint a környezete. Gyorsabban kell mennie, sokkal többet kell teljesíteni az adott területen, amelyre az Élet őt helyezte. És nem azért, hogy több legyen neki, nem azért, hogy elismerjék, hanem azért, hogy újabb és újabb célok elérésével, mind nagyobb legyen a sikerélménye, így egyre sikeresebb emberré váljon.

 De miért kell futni annak, aki sikeres akar lenni?

 És itt akkor visszakanyarodnék a Húsvéti tojás tanulsága című írásomhoz. Ebben azt írtam, hogy néha le kell térni az útról és be kell nézni az út szélén a fák, bokrok mögé. Minden fa mögött persze nincs kincs elrejtve. Ha így lenne, akkor annak hamar híre menne és mindenki letérne az útról, hogy keresgéljen. De ez nem így van. Míg akadály, csapda végig kíséri az utunkat, sőt az út szélén is akad bőven, talán több is, mint az úton. Ezért sem térnek le sokan a jól bevált egyenes útról. De esély, siker, s bármi más, ami fontos neked, az többnyire az út szélén lesz, elrejtőzve. Azért tenni kell, azért dolgozni kell. Azt keresni, kutatni kell.
Lehet, hogy csak a századik fa mögött lesz valami. Ha Te minden fa mögé benézel már az utad elején és minden követ felemelsz, mert azonnali eredményeket akarsz, lehet, hogy csak a kudarc fog fogadni mindenütt. Ráadásul nagyon le is maradsz másoktól. Ha kényelmes tempóban mész és úgy térsz ki az út szélére, ne feledd, hogy ott már mások is körülnéztek. Neked először is előrébb kell jutni másoknál és utána kell keresgélni.

 Nem elég szorgalmasnak lenni, nem elég mindent megmozgatni, minden mögé benézni. Sőt… Értelmetlen, időpocsékolás is. Az elején fontos, hogy csak fuss. Fuss gyorsabban, mint mások. Futás közben tanuld meg felismerni az akadályokat, a csapdákat.

 Ha már ez megy és jóval előrébb vagy másoknál, akkor térj le az útról. Ám a letéréskor ne heverj le, ne dőlj hátra, hanem úgy pihenj, hogy közben keress. Kutass. Nézz a fák mögé, nézz a bokrokba, emeld fel a köveket.

Figyelem nélkül nincs siker

 Miután pedig nézegeted őket legyél fokozottan figyelmes. Minden részletre, minden apróságra odafigyelő. Ha találsz valami értéket, ami neked fontos, jegyezd fel a fejedben, hogy hol találtad.

 S amikor futsz tovább, már nemcsak az akadályokat, csapdákat kell lesned, hanem az út szélét is figyelned kell, hol látsz hasonló helyeket, ahol értéket találhatnál.

 Ez tehát a futás értelme. Nem a célba érés üres kézzel. Az pusztán rohanás. Aki végighajszolja az életét, az nem tesz mást, mint rohan a halál felé. Közben pedig ott hagy az út mentén számtalan értéket.

 Te ne ezt az utad járd! Ne sétálj, de ne is rohanj eszeveszetten. Te fuss, méghozzá óriási figyelemmel. Ez a siker kulcsa. És azt vedd fel csupán, amire neked szükséged van. Értéket, annak tűnőt sokat felkínál az élet. Te rajtad múlik, hogy azt veszed fel, ami mások szemében nagy érték, vagy azt, ami neked értékes.

 Ne a reklámok, ne a többi ember megszerzett javai irányítsák a vágyaidat, hanem a Te valós vágyaidért fuss. Ami neked fontos. A többi -akár menő autó, akár plusz 3 ingatlan-, csak a terhedre lesz, csak a problémáidat fogják gyarapítani, ha nem a Te valós, belső vágyad, hanem a villogni vágyás diktálja.

 Kívánom, hogy lépj ki a sétálva panaszkodók táborából, vagy, hogy még időben hagyd abba a rohanást, attól függően, hova tartoztál idáig.

Mónus Tamás, 2018. Augusztus 17.

Vissza a topikba