Baleset

 Fekszem az úton szétesve. Testem darabokra hullott. A fejem leválva vagy másfél méterre, karjaim összezúzva. Köröttem vér, s nyüzsgő emberek. Villogó fények sejtetik, itt valami borzalom történt…

 Ha létezik élet az élet után, akkor talán e fenti gondolatok játszódtak le annak a férfinak az újjászületett lényében, szellemében, akit elütött ma egy autó Budapesten. Félelmetes volt a látvány is, borzalmas lehetett az élmény. Ennyi egy emberi élet?

 Őrülten vezető autósok, felelőtlen gyalogosok, egy tébolyult világ. Mintha kissé megzizzent volna mindenki az utóbbi időkben. Az unokáját sétáltató idős hölgy, a biciklijét toló bácsika, az iskolából hazaigyekvő gyerekek. Mind-mind áldozatok. Mind halottak.

 Már nem kapom fel a fejem, ha a hírekben halálos közúti balesetekről számolnak be, akkor sem, ha gondatlanságból történik. Nem lepődöm meg, hogy a kamion – mert rosszul parkolt – belecsúszik a Dunába. Már nem háborgok, ha neves színészünket ugyancsak egy kamionos majdnem maga alá gyűri.

 Már nem bosszankodom, már nem szörnyülködöm. Megszoktam. Most mégis, ahogy itt fekszik előttem ez a szerencsétlen, akit nem is ismerek, a rosszullét kerülget. Hova igyekezett vajon? Miért nem figyelmeztette őt valaki, hogy mi fog történni?

 Ki volt a hibás? Nem mindegy? A tömeg egyre csak gyűlt, a szörnyülködés, a jajszó most olyan képet fest, mintha a világ vége jött volna el.

 S el is jött egy embernek. Aki már kívülről szemléli az összesereglett embereket. Ki sajnál most kit jobban? Kinek van vége és kinek kezdődött el?

 Nekem elkezdődött valami. Valami, ami kimondhatatlan. Ami leírhatatlan. Amit szavakba önteni nem lehet. Elkezdődött egy új élet, egy új lehetőség.

 Hova sietsz úgy ember? Azt hiszed, minden a tied lehet? Kaparjatok, törjetek csak, törjétek szét egymást, gázoljatok át életeket.

 Én lassítok… Mifelénk nem szokott földrengés lenni, nem dúlnak járványok, s fegyverekkel sem ölik egymást a más hitű, más felfogású emberek. Nálunk balesetben szokás meghalni. Jobb esetben a férfi odaér, ahová indult és nem is örül annak, hogy megérkezett. De ez Bal Eset volt. Mindennapos, közúti baleset.

 Hogy hazaértem, hogy nem ütött el semmi, hogy csupán az eső áztatta el ruhám, – boldog lehetek.

Mónus Tamás, 2014. Február 10.

Vissza a topikba