Bénító nyalás

 A kutyák és a macskák nyálában található egy capnocytophaga canimorsus nevű baktérium. Ez a baktérium általában nem veszélyes az emberekre.

 Általában…

 Mert egy 48 éves amerikai férfi, Greg Manteufel a saját, egészséges kutyája nyálától idén nyáron olyan súlyos fertőzést kapott, hogy mindkét kezét és lábát el kellett távolítani – jelent meg a hír az MTI-ben.

 Június végén influenzaszerű tünetekkel – láz, hányás, súlyos félrebeszélés miatt – a felesége kórházba szállította. A férfi testén komoly zúzódásnyomok is voltak.

 Mint a vizsgálatok során kiderült, a kutyája nyálában levő baktérium bekerült a férfi véráramába, ami vérmérgezést okozott nála. Ez a vérmérgezés okozta a zúzódásnak látszódó foltokat a bőrén.

 Eleinte antibiotikummal kezelték a fertőzést, de a végtagjaiban rögök alakultak ki, ami a szövetek és az izomzat elhalásához vezetett. Júliusban ezért a férfi mindkét lábát és mindkét kezét amputálni kellett.

 Bár ez a fajta fertőzés nagyon ritka, mégis elgondolkodtató…

 Mivel rengeteg kutyát látok munkám során, csak amit én látok, hogy miket megnyalnak, bekapnak, már az kicsit sok. Vajon mi minden van egy kutya szájában?

 Mi minden megfordul egy nap alatt benne? Még a legjobb helyeken, a leggondosabb gazdáknál is borzasztó sok minden.

        

 Hiszen nincs vele egész nap a gazdája, na és ha ott van sem mondhatja neki, mint egy kisgyereknek: azt ne nyald meg fiam! Azt ne vedd a szádba!

 Amit az ember kézzel fog meg, azt a kutya a szájába veszi.

 A kutya sok mindenre megtanítható. Tapasztalatból tudom, hogy megérti az ember szavát, különösen akkor, ha a gazda sokat foglalkozik vele. Keresi, kutatja a gazda óhaját és aszerint cselekszik. De van egy pont, amikor nem figyel a gazdára. Ha szimatot fog, ha valamit meg akar ismerni.

 Egy kutya nem fog kikerülni egy számára idegen állatot, ha az betolakodik illetéktelenül a területére. Legyen az sün, macska, vagy bármi. Hacsak a gazdája ezt kifejezetten nem tiltja neki, de amikor nincs ott a gazdi, meg fog vizsgálni mindent. Nem baj, hogy koszos, nem baj, ha nincs megmosva.

        

  A kutya egy napja során tehát temérdek baktériumot, ártatlan és fertőző anyagot vesz a szájába. Majd ezzel nyalja a gazdája kezét, némelyeknek az arcát.

            

 Nemcsak a véráramba való bekerüléssel tehát és nemcsak ezzel az ártatlan baktériummal fertőzhet, mint a szerencsétlenül járt amerikai férfi esetében, hanem számos más, környezetében lévő, vagy más állat által odahordott ártó baktérium által is.

 Az emberek sokszor szörnyülködnek, hogy mennyi kegyetlen betegség van. Okolnak mindent és mindenkit, de nagyon sokan képtelenek magukba nézni, a saját környezetükben felfedezni az okokat, észrevenni a saját felelősségüket.

 Nagyon sok, magát felelős állattartónak gondoló ember bele sem gondol, micsoda veszélynek teszi ki azokat, akiket beenged az ingatlanára úgy, hogy a kutyáját nem zárja el.

 Az rendben van, hogy emberek hagyják magukat megnyalni a saját kutyájuk által. Magam is megengedtem, amikor voltak kutyáim, ez volt az ő puszijuk. De minden ilyen után azonnal megmostam a kezem, s az arcom.  Mert otthon voltam. Mert megtehettem. Ám azzal, hogy bemegyek emberek házába, mert a munkaköröm ezt megköveteli, azzal sajnos elveszítem ezt a lehetőségemet. Furcsán is néznének, ha minden kutyanyalakodás után keresném a mosakodási lehetőséget. Azt mondanák: Menjél már! Ilyen finnyás vagy?! Bele sem gondolnak, milyen veszélyes a kutya nyalása, mennyi fertőzés hordozója lehet.

 Pedig az amerikai férfi esete nagyon is elgondolkodtató…

 A nyalakodásra, felugrásra azt mondják sokan, nem bánt a kutya, csak ugrál. Maximum agyonnyalja. – mondják sokszor viccesen, nevetve.

 De vajon ezt akarja-e az az ember, aki bemegy hozzájuk? Erre nem gondolnak.

 A magam részéről annak sem örülnék, ha emberek ugrálnának rám, vagy nyalogatnának, puszilgatnának. Miért gondolják sokan úgy, hogy egy vendéget nem zavarja, hogy a ruháját összekoszolják, összenyálazzák a kutyák, akik ki tudja, előtte miket nyaltak, miket tapostak.

 Mielőtt bárki azt gondolná, biztosan nem szeretem a kutyákat, szeretném leszögezni: minden állatot nagyon szeretek, a kutyákat különösen. Nekem is volt, kétszer 13 évig. De az embereket is szeretem, hiszen amióta dolgozom, emberekkel foglalkozom. De mégsem örülnék, ha valaki felugrálna rám, amikor bemegyek a kapun, vagy amíg megyek be, valamely családtagja végig a lábamon csimpaszkodna, vagy akadályozna a lépéseimben, mert örökké a cipőmre lépne.

Ugyanígy vagyok a kutyákkal is. Nagyon szeretem őket, főleg azokat, amik mosolyt csalnak az arcomra, annyira kedvesek.

 De akkor sem szeretem, ha a sáros, vagy tisztának látszó, valójában mindenhonnan összeszedett baktériumokkal hemzsegő lábaival összeugrál, ha rajtam hagyja a tappancsát, a szőrét, ha nyalja a fülem, amíg én olvasom a gázórát a kerti szekrényhez lehajolva, vagy ha összenyalja a kezeimet és a gépet, amivel dolgozom..

 Ezek a nyomok ugyanis nemcsak a ruhámat piszkítják, de olyan információkat hagynak rajtam, amiket még aznap nagyon sok kutya fog szimatolni és valahogyan reagálni rá. A baktériumokról, fertőzésekről nem is beszélve, amiket a szájukban hordoznak.

 A felelős állattartó ezért nemcsak a harapós kutyát, de a szelíd kutyát is elzárja, amikor idegent kell beengedni az ingatlanra. Sajnos ezt még kevesen teszik meg.

 Ha valaki nem foglalkozott megfelelően kicsi korától a kutyájával -azonnal kiderül számomra- , ha a szavainak nincsen súlya, ha a kutya nem fogad szót neki, akkor igenis elvárható, hogy zárja el a kutyát, ha idegent enged be az ingatlanára.

 Ettől nagyon messze vagyunk. Pedig ez is a kultúra, ez is a normális életmód része kellene, hogy legyen. Nemcsak az ugrálást, nemcsak az összekoszolást, nemcsak a nyalakodást nem tartják problémának bizonyos emberek, de vannak, akik még azt sem, ha agresszíven támad, harap a kutyájuk.

 Az amerikai férfival mélyen együtt érzek.  32 kutyaharapással a hátam mögött, leírhatatlanul nagy mennyiségű kutyanyállal a kezemen, baktériumokkal a véremben tulajdonképpen szerencsésnek kell gondolnom magam, hogy még egyben vagyok.

 Bízom benne, hogy az állatvédelem mellett egyszer lesz olyan is, hogy embervédelem…

 Bízom benne, hogy eljön az idő, amikor az állatok tartását megfelelő alapképzésben való részvételhez kötik, így az állatok gazdái felelős, elővigyázatos emberek lesznek, és maguktól értetődőnek fogják tartani, hogy ha valaki bejön az ingatlanukra, akkor a kutyát, bármilyen szelíd is, kérés nélkül el kell zárni.

Mónus Tamás, 2018. Augusztus 21.

Vissza a topikba