Ej, mi a kő!

 Egy egészen szokatlan kéréssel fordult hozzám egy kisdiák. Azt kérte, hogy írjak egy verselemzést Petőfi Sándor Anyám tyúkja című verséből. Megkérdeztem tőle, hogy miért van erre szüksége, de ő csak mosolygott, nem adott rá választ. Megkérdeztem azt is, milyen elemzésre gondolt, hogy ő akarja felhasználni, vagy az én saját meglátásom érdekli, de erre sem adott választ, csak a mosolyát, s kérte csak írjam meg.

 Mivel a tyúkokat elég jól ismerem és a verselemzéseimre is mindig jelest kaptam annak idején, elvileg a kérés nem tűnt túl bonyolultnak. De mégis, hiszen 42 éves vagyok és jó ideje nem elemeztem már verseket.

 Gondolkodási időt kértem, ugyancsak mosolyt kaptam válaszul. A versek nekem mindig többet jelentettek annál, amit a költő megírt, de még annál is, amit hivatalos, irodalom órán tanult elemzésekben hallottam, olvastam. Miképp az életben minden apróságból igyekszem tanulságokat, következtetéseket levonni, így Petőfi verseit is közel állónak érzem magamhoz a maguk egyszerűsége, hétköznapisága miatt.

 Gondolkodásom közben eszembe jutott az egyik irodalom tanárnőm, aki azt mondta, hogy pontosan ilyen elemzésekre vágyott mindig, amilyet én írtam. De volt olyan is, aki számon kérte rajtam a hivatalos elemzés vázát, mert szerinte én nem azt látom a versben, amiről a költő írt. Ennek ellenére ő is jelest adott, amikor gondolataimat megvédtem előtte.

 Az, hogy ki mit lát meg egy versben, egy festményben, vagy akár egy búza virágában, véleményem szerint az illető látásán múlik. Hogy felszínesen, csupán a színeket nézzük, vagy azok mélységét, tartalmát is.

 Mindig úgy próbáltam elemezni, hogy értelmet, logikus következtetést, ha úgy tetszik eredményt adjak az adott versnek, dalnak, novellának, bárminek. Ha mindenben csak szorosan a szavakat nézzük és értelmezzük, akkor nagyon sok szép dalt és szép verset hallhatunk/olvashatunk, de többek maximum érzelmileg leszünk tőle. Én az elemzésekben mindig azt kerestem, hogy ne csak érzelmileg, de értelmileg is gazdagabb legyek általuk.

 Ez volt tehát az egyik érv, amikor a kisdiák kérésén gondolkodtam. A másik, inkább ellenérv az volt, hogy hogyan tudnék úgy elemezni, hogy azt ő is megértse. Hogy arra ne mondja azt, hogy ez még bonyolultabb, mint amit az irodalom könyvben olvasott.

 Ami miatt mégis vállaltam a feladatot, sőt, egy új menüpont létrehozására is ösztönzött e kérés, az egy régi elméletem. Ez az elmélet szerint a kérdések és a válaszok az Életünkben egyensúlyban vannak.

 Ez egy nagyon fontos téma, amit a Ne törd a fejed! című írásomban részletesen is kifejtettem. A választ sokszor nem várt helyről kapja meg az ember. S ez a nem várt hely adott esetben lehet valakinek a beszéde, írása is.

  Ezért úgy döntöttem, elfogadom a felkérést és kielemzem a verset. Talán nem úgy, ahogy azt sokan gondolják, de elmondom azt, amit én látok ebben a csodálatos versben.  

 A téma nagyon érdekes számomra, még ennyi évvel, évtizeddel is az iskola után, ezért külön menüpontban nyitva hagyom a lehetőséget, hogy a későbbiekben is elemezzek egy-egy verset, dalt, vagy más kulturális alkotást.

 Kulturális örökségünk, amiket múltunk és a jelen művészei ránk hagytak olyan értékek, amiket nem szabadna csak mint szép, csak mint lelkünkre ható, érzéseinket megmelengető alkotásoknak felfogni. Bár fontos a katartikus élmény, úgy gondolom, az ember igazi értéket akkor tud kovácsolni mindenből, ha levonja a tanulságokat és azokat beépíti az életébe, a gondolkodásába.

 Ilyen módon a hibáink is óriási értékek, mert bár pillanatnyilag aggasztóak és úgy érezzük, valami elromlott általa, mégis, a jövőnknek egy óriási előnyét éppen az általunk, vagy a mások által elkövetett hibák jelentik. Persze csak akkor, ha figyelmesek vagyunk és beépítjük a tanulságokat az életünkbe.

 Sokkal hatalmasabb értékeket találunk/találhatunk azonban a művészi alkotásokban: versekben, mesékben, egyéb írásokban, vagy a dalokban, zenei művekben, filmekben és minden más kulturális alkotásban. Ezekben az Élet adta ajándékokban nagyon sok választ megtalálhatunk a kérdéseinkre. Ahhoz azonban, hogy a válaszokat felfedezzük, nagyon figyelmesen kell tekintenünk rájuk.

 Bízom benne, hogy elemzéseim felfednek majd ilyen válaszokat másoknak is, mert számomra rengeteg érték, rengeteg válasz van minden kulturális alkotásban.

 Ej, mi a kő?! Kérdezte nevetve a kisdiák. Mit jelent a viccesnek tűnő versike számomra? Hamarosan kiderül…

 

Mónus Tamás, 2018. December 28

Vissza a topikba