Húsvét lesz hajnalig…

 Annyi sok nyuszi van… Annyi sok a világon… S annyi sok köröttem. Mégis, egy kicsi barna nyuszi teljesen rabul ejtette a szívem. A mozgása, a játékos elevensége, a kíváncsi tekintete… Ahogyan rám néz, ahogyan megigéz szemeivel…

 Annyi sok nyuszi volt már. S mind elmentek. Mind elvitték, mind másé lettek. De soha, egyetlen egyért sem fájt még a szívem…

 S most, ahogyan téged nézlek, ahogyan rád gondolok, eszembe jut egy nyári este, amikor egy kislány az apukájával hozta vissza a húsvéti nyuszit. Nem az első volt már nekik, hiszen minden évben visznek tőlem, s aztán 2 hónap múlva visszahozzák csodás gondozás, szeretettel való őrzés után. Mindig nagyon szelíd, barátságos nyuszit kapok vissza, így tudom, minden szeretetet megkaptak.

Ne sírj! – mondtam akkor neki! Hiszen lesz még annyi sok, akire vigyázhatsz, akiről gondoskodhatsz, akit szerethetsz…

De ő más volt… – mondta. Ő vele megértettem magam, úgy kommunikált, hogy értettük egymást. Hiányzott, amikor nem volt velem. Nagyon megszerettem.

 Akkor nem értettem a kislány szavait. Hiszen csak egy nyuszi – gondoltam. Egy nyuszi, amiből sok-sok millió másik is van még a világon.

 És mégis….. Most magam is elérzékenyülök. Mert minél régebb óta ismerem, minél többet látom és kommunikálok vele, egyre inkább érzem azt, amit a kislány érzett. Magam is úgy érzem, nehéz elfogadni, hogy nem lehet mindig velem… Hogy talán gondatlan kezekbe kerül, olyan helyre, ahol nem kap olyan szeretetet, olyan megbecsülést, amilyet érdemel.

 Fáj a szívem… Tudom, kicsi nyuszi, ezt te nem értenéd, ha elmondanám… Hiszen számodra nem vagyok több mint a sok ember egyike, aki történetesen most éppen közel áll hozzád. De ez csak ideig-óráig tart.  Nekem mégis, e röpke idő, míg közeledben lehetek csodának számít. Mert különleges kis nyuszi vagy számomra, aki olyan érzéseket keltett bennem, amit azelőtt soha… soha nem éreztem még…

 Persze, az is lehet, hogy én aggódom csak túl. Az is lehet, hogy sokkal jobb helyre kerülsz és sokkal több időt töltenek veled, mint ami nekem adatott volna.

 Magamban szenvedve bár, de elfogadom, hogy kevés az az idő, ami jutott nekünk. Amit az Élet megengedett, hogy veled tölthessek… Még közel vagy hozzám, s mégis úgy érzem, oly messze jársz már… hiányzol nagyon…

 Megígérem neked, kicsi nyuszi, hogy amíg velem leszel, amíg melléd rendelt az Élet, addig vigyázlak, óvlak és féltelek téged.

 Húsvét lesz hajnalig… Jut eszembe egy régi dalocska. Olyan gyorsan véget ér minden, tudom… Azt kívánom, hogy amíg közel vagyunk egymáshoz, legyen húsvét a szívünkben… De ne csak hajnalig, ne csak májusig, ne csak kora tavaszig… Legyen  húsvét mindaddig, amíg tart ez a rövid, oly gyorsan elmúló élet…

 

Mónus Tamás, 2018. Október 19.

Vissza a topikba