Ki az a leolvasó?

 A kisdiák az iskolában megtanul olvasni. Betűket, szótagokat, mondatokat. A gyerekek később a szünetekben megtanulják egymást csúfolni, a másiknak beolvasni.  Sajnos ezt felnőttként is  gyakorolják általában a gyengébbek felé azok, akik úgy érzik, felette állnak a másik embernek.

 Olvasni, beolvasni tehát szinte minden ember tud. De ha be lehet olvasni, nyilván lehet fel is, hiszen a magyar nyelv nagyon szép és erre is ad lehetőséget. Ki olvas fel? Például a mai meteorológusok. Hol vannak már a Vissy Károlyok, az Aigner Szilárdok? Mint sok más területen, sajnos eltűnni látszik az időjárás jelentésből az élettel teli előadás, az élvezhető tartalom még akkor is, ha csupán az időjárás a téma. Persze azért vannak üdítő kivételek, mint pl. Dénes Tamás, de sajnos egyre inkább felolvasássá válik az időjárás jelentés. S úgy tűnik, a riporteri munka is, hiszen nem az a fontos, hogy képes legyen kommunikálni, valódi, értékes kérdéseket feltenni a riporter, hanem pusztán az, hogy fel tudja olvasni a szerkesztők által elé tett szöveget.

 Tudjuk tehát mi az olvas, a beolvas és azt is, mi a felolvas jelentése.  Lehet azonban elolvasni is, pl. egy cikket, ill. átolvasni is, pl. egy tanulmányt, ami tele van bonyolult grafikonokkal.  Lehet kiolvasni is, pl. egy könyvet, és megolvasni is, amit főleg a pénzzel szoktak. De vannak, akik képesek összeolvasni mindenfélét, hogy jól tájékozottak legyenek. Vissza is lehet olvasni pl. ha nem jól értettünk valamit és van, aki ráolvasni is tud, pl. a bíró a vádlottra a törvényt.

 Olvasni tehát rengetegféleképpen lehet.  De mi a szösz az a leolvasás?

 2011-ben egy véletlen folytán ismertem meg ezt a szót. Egy kedves ismerősöm felhívott, van-e kedvem leolvasni? Fogalmam sem volt mi ez, hogy mit vállalok, mibe fogok bele. De megtetszett valamiért, talán mert szabadságra vágytam, friss levegőre, ki akartam törni a munkahelyek falai közül.

 Mint tudjuk azonban, a szabadságnak ára van. Senki nem beszélt nekem a munka veszélyeiről, embertelenségéről, arról, hogy bár nincs közvetlen főnök mögöttem, nincs, aki dirigál a hátam mögött, akkor kezdek dolgozni, amikor csak akarok és akkor csinálok szabadnapot magamnak, amikor csak akarok, mégis, senki nem mondta, hogy lényegében az életem ettől a naptól fogva 99 %-ban erről fog szólni, s még az álmaimat is irányítani fogja.

 Mit csinál tehát a leolvasó? Leolvassa a mérőórákat, vagy mérő berendezéseket, ahogy az okos energetikai szakemberek nevezik, akikről egyébként még nagyon sokat fogsz hallani tőlem a későbbiekben.

 Amikor meghallottam az ismerősömtől, mit kell csinálni, azt kérdeztem: komolyan ezért fizetnek, hogy csak fotózgatok? Lelkesedtem, végre megtaláltam álmaim munkáját, egész nap csak kattogtatom a fényképezőt és ezért fizetnek is.

 Ha Te is csak ennyit gondolsz erről a munkáról, akkor szeretnélek tájékoztatni a részletekről is. Nekem senki nem segített, nekem senki nem mondta el, mire számítsak. Mindent magamnak kellett kitaposni, megérteni, de közben olyan kalandokat, olyan nem várt fordulatokat is hozott az életem, amik miatt azt mondom: érdemes volt elkezdenem ezt a munkát.

 Azonban úgy gondolom, nem mindenki alkalmas erre, végig kellene gondolni, ugyanúgy, mint egy pályaválasztásnál, mint egy párkapcsolat indulásánál, vagy bármilyen más választásnál, hogy beleillek-e én abba a közegbe, abba a világba, vagy jobb, ha máshol próbálok szerencsét.

 Bízom benne, hogy lesznek olyanok, akik megértik, ez a munka nem nekik való, de lesznek olyanok is, akik éppen cikkeim által kapnak kedvet ehhez a szakmához.

Mónus Tamás, 2018. május 06.

Vissza a topikba