Mi az a leolvashow?

 Mész a 40 fokos kánikulában az utcán, ahol úgy érzed, te vagy egyedül, senki más nincs, még a házakban sem.  Úgy érzed magad, mint ha egy lakatlan szigeten lennél, s örülnél már, ha végre látnál valakit, aki megszólít, vagy akit te megszólíthatsz. Csengetsz a házakba, kiabálsz, de senki nem válaszol.

Ha néha meglátsz egy fejet egy kerti medencében, az is alámerül, s nem jön elő, hiába állsz türelmesen és kiáltod, hogy ki vagy.

 Másnap este mintha nem is ott járnál, mindenki vár, s kiálltja: ide gyere, sietnénk, mennénk el már! Az addig néma utca mintha egy csatatérré változott volna, a kutyák egymást cukkolva őrjöngnek, egész testükkel szinte nekivetik magukat a vaskapuknak ugatásuk közepette, jelezve, hogy egy elpusztítandó, megsemmisítendő lény vagy számukra, akinek nem fognak kegyelmezni, teljesen mindegy, hogy a gazdájuk miképpen vélekedik erről. Ebben nincs kiegyezés. Ha rólad van szó, nincs falkavezéri tekintély, szembeszállnak még a legengedelmesebb kutyák is gazdáikkal, hiszen vaknak hiszik a gazdájukat, akik nem látják a valós veszélyt, ami Te magad vagy.

 Ha még nem elég felfokozott a hangulatod, az ég elkezd dörögni, villámokat csapkodni, majd ömleni kezd az eső, s a papírjaid teljesen szétáznak. Bebújsz egy fa alá, amiről tudod, hogy veszélyes és nem szabad, de a pillanatnyi kétségbeesésedben nem látsz más megoldást, hogy megóvd azt a picike maradékot, ami még száraz rajtad.

Közben elkezdenek csörögni egymás után a telefonok, sőt, már a telefonálás közben hallod, hogy keres a másik, a harmadik ember is, s kiáltva kérdik: mikor ér már ide? Nem fogunk órákat itt várni magára vigyázban állva! Próbálod emberi hangon védeni magad: de hát szakad az eső, mire már jön is a lekezelő válasz: akkor meg minek ezt az időpontot írta, hogy jön? Elgondolkodsz, most azonnal számolj le, vagy kihúzod még ezt a hónapot?

 Üdvözöllek a leolvasók világában!

 Sohasem felejtem el az első munkanapomat leolvasóként. Egy lakatlan lakásokkal teli, de ugyanakkor forgalmas utca, ahol az egyik oldalról a másikra átjutni is veszélyes volt.   A saját telefonomról telefonáltam már ki tudja hányadik embernek, mivel még céges telefont sem kaptam az elején. A leolvasó készülék 2 óra munkavégzés után lemerült, pedig alig használtam, az időm nagy része a házak előtti állással, fejvakarással és töprengéssel telt.  Mit is akarok tulajdonképpen, hiszen senki nem jön ki a házakból.

 Másnap az ideges, feszült hangulatban, amit a kutyák és az emberek okoztak, olyan helyekre kellett bejutnom, amely helyekre azelőtt nem igazán gondoltam, hogy be kell jutnom valaha: palatetők tetejére kellett felmásznom, tüskés bokrok közé kellett beügyeskedni magam, miközben agyon szurkáltak annak ágai, s darázsfészkeket kellett felbolygatnom, hogy lássam egyáltalán a mérőket. S közben meg kellett hallgatni az emberek panaszait, amit özönvízszerűen zúdítottak rám. Nem, nem miattam. Engem egy kedves és udvarias embernek mondtak már az első napokban is. Hanem a közmű szolgáltatók miatt. Iszonyú sok történet, iszonyú sok rossz tapasztalat, amikkel nem tudtam mit kezdeni, amire nem tudtam mit válaszolni. Csak hallgattam és azon gondolkodtam: biztos, hogy jó munkát választottam? Biztosan ezt akarom én egész nap hallgatni?

 A leolvasás egy valódi show. Itt láthatod az alsógatyában le-s fel szaladgáló főorvost a kertjében tevékenykedni, közben vicceket mesélni,  láthatod a tanár otthonát, akire nagy tisztelettel néztél mindig gyermekként, hogy a mosatlan edényei nagy kupacban tornyosodnak a konyhájában, ahol a gázóra van, s láthatod, hallhatod a rengeteg veszekedést, ünneplést a házak, s az ajtók előtt és persze hallgathatod az emberek történeteit a szomszédról, a családról, a munkahelyükről.

 Olyan valódi show ez, amiben neked, mint egy személyes közönségnek játszik az egész város, s te élvezettel tapasztalod meg, hogy mennyire sokszínű és mulatságos a világ. Éled sok ezer ember életét, egyszerre dolgozol sok száz munkahelyen átélve az emberek elmesélt történeteit és közben nyugdíjas is vagy már egy kicsit. Közben persze nagyon sok szomorúság is ér, ha sokáig bírod, rengeteg kedves emberről fogod hallani, hogy nincs többé, akiket pedig kedveltél, s persze olyanokról is, akik nem voltak éppen kedvesek hozzád, de ekkor már nem tudsz rájuk sem haragudni. Ez is a show része.

 Megismersz sok ezer családot, élettörténetet, tragédiákat és vidám sztorikat és magad is átélsz furábbnál furább kalandokat, nem várt szituációkat. Hol egy csónakban találod magad, ahol el akarnak csábítani, máskor egy születésnapi rendezvényre csöppensz, ahol mindenféle finomsággal kínálnak, mintha te lennél az ünnepelt, s van úgy is, hogy egy zakkant elméjű emberrel maradsz bezárva egy negyedik emeleti lakásban, ahol két nagy kutyája fekszik az ajtóban nézve rád acsarogva, te pedig hallgatod az embertől, hogy gyilkosságért ülte le élete nagy részét a börtönben.

 Leolvasónak lenni nem könnyű. Ha azt gondolod, csak fényképezés az egész, óriásit tévedsz. Óriási ember – és társadalom ismeret szükségeltetik hozzá és megannyi olyan életrevaló tulajdonság, ami bölcsességet ad, hogyan reagáld le a váratlan eseményt.

 Egyet ígérhetek: bár lesznek olyan napok, amik látszólag unalmasak és eseménytelenek, de garantáltan ilyenkor is történik egy váratlan, nem várt dolog. Minden napra jutnak vidám és szomorú percek egyaránt, mint ahogy rengeteg kedves és agresszív emberrel is össze fog hozni az utad. Sokáig nem fogod tudni, mikor mi következik, s csak hosszú-hosszú évek múlva fog kifinomulni az érzéked: a nagyon vidám és kedves órák után már készülhetsz a durván sértegető, agresszív alakra, ami ha nem váratlanul ér, nem is esik annyira rosszul.

 Te rajtad múlik, hogyan éled meg mindezt, javadra fordítod, tanulsz belőlük, vagy szívedre veszed, és azt mondod: soha többet nem akarsz emberekkel foglalkozni.

 Azt kívánom, hogy érezd meg ennek a munkának a szépségét és az ostoba, buta, primitív, vagy épp a tanulmányai, elért pozíciója, vagyona miatt oly gőgös, téged lenéző emberek viselkedésére is megfelelően tudj reagálni és úgy fogni fel minden ilyen eseményt, mint egy leckét. Olyan nehéz leckét, amire ha megtalálod a helyes megoldást, sokkal könnyebben fogsz boldogulni a sok-sok hasonló helyzetben.

 Szeretnék ebben segítséget nyújtani és felvázolni neked, mik a legfontosabb feladatai és viselkedési szabályai egy leolvasónak.  Kérlek, soha ne vegyél magadra semmit, soha ne gondold, hogy egyes embereknek veled van problémája. Ez butaság! A hisztis, veszekedős embereknek egyetlen emberrel van bajuk: az pedig saját maguk.

 Kívánom, hogy sikeres leolvasó váljon belőled, vagy ha úgy érzed, nem erre a pályára való vagy, akkor is megtanulhasd, megérthesd, milyen egy sikeres leolvasó élete, mindennapja. Hiszen végtére is az egész életünk egy leolvasás, úgy is mondhatnám Shakespeare nyomán: leolvasás az egész világ, s benne leolvasó minden férfi és nő.

 Mert leolvasni nemcsak mérőket lehet, hanem emberek gondolatait, érzéseit, ki nem mondott szavait is. Kinek jobban megy ez, kinek kevésbé. Ha nagyon rutinos leszel, és sok-sok évet töltesz a szakmában, képes leszel belelátni az emberek lelkébe, tudni fogod, mit gondolnak, amit némelyek ki is mondanak, s olyankor meggyőződsz róla, hogy valóban beleláttál. Mert miközben mérőket olvasol, olyan sok emberrel lépsz kapcsolatba, hogy különösebb erőfeszítés nélkül látni, olvasni fogod tudni a gondolataikat.

 Erre a képességre szeretnélek megtanítani cikkeimben, ha még nagyon az elején vagy, vagy csak érdeklődsz a munka iránt, hogy könnyebben átéld azokat a nehéz kezdeti időket, amikben nekem senki nem adott segítséget.

 Kalandra fel tehát, kezdődjék a nagy leolvaSHOW!

Mónus Tamás, 2018. június 10.

Vissza a topikba