Milyenek és miért olyanok az emberek?

 Annak idején, amikor megismertem ezt a Republic dalt, az Auchanban dolgoztam. Éppen vittem az akciós fagylaltot a forró nyári napon betérő vásárlók legnagyobb örömére, amikor megállt mellettem Cipő, a Republic együttes énekese. Ahogy ránéztem, elmosolyodtam.  Ő komoly arccal nézett rám és megkérdezte, hogy merre találja a halakat.

Odavezettem a mirelit halakhoz és közben megkérdeztem:

– Készíthetnék Önnel egy interjút?

 Cipő csodálkozó tekintettel nézett rám, s már a nézésétől megijedtem:

– Én nem fagyasztott halakat keresek, hanem halkonzerveket – mondta.

– Ja! – válaszoltam kissé hülyén érezve magam, s azonnal eszembe jutott a fenti dal – a halkonzervek néhány sorral arrébb vannak.

– Köszönöm – zárta volna le csendesen párbeszédünket, majd tolni kezdte még üres kosarát a halkonzervek irányába.

 Nem értettem, hogy miért nem válaszolt a kérdésemre, ezért  újra megszólítottam Őt, amint pár méterrel már elhagyott engem:

– Elnézést kérek, lehetne kérnem egy interjút? 

– Milyen interjút? – kérdezte meglepett arccal, de igazi szerénységgel, mintha csak egy szimpla vásárló volna.

– Egy szigetszentmiklósi városi újságba szoktam írni és gondoltam, beszélgethetnénk.

 Cipő ekkor végre mosolygott, amitől nagyon megkönnyebbültem, majd azt mondta:

– Dehát én azt hittem, csak viccel! Itt van a számom, hívjon fel és megbeszéljük.

  Cipő otthona ugyanolyan szerény volt, mint az énekes maga. Egy nagyon közvetlen ember volt, aki őszintén kimondta mindenről azt, amit gondolt. Éppen ezért megkérdeztem tőle, hogy mégis hogy gondolta megénekelni azt, hogy ” olyan hülyék az emberek”? 

 

Beszélgetésemet Cipővel ide kattintva tudod elolvasni

 

 Emberismeret nélkül nem lehetsz jó leolvasó!

 Kérdeztem annak ellenére, hogy abban az időben már magam is megtapasztalhattam, hogy finoman szólva nagyon sokfélék az emberek.

 Miért és hogyan van, hogy bizonyos dolgokra rengetegféleképpen reagálnak az emberek? Nos, meglátásom szerint az emberek típusokba sorolhatók.

  Ez egy nagyon összetett és bonyolult téma és nem szeretnék elijeszteni vele senkit, aki még csak érdeklődőként olvassa bejegyzéseimet. Azonban azt már a legeslegelején tudnod kell, ha leolvasó akarsz lenni, hogy amit eddig hittél, tudtál az emberekről, bárhol is dolgoztál, nagyon kevés!

 Ahogy haladunk majd előre a tanulásban, mindegyik résznél (az érdeklődőknek szóló írások utáni kezdőknek, haladóknak, profiknak szóló részekben) mindig vissza fogok erre térni és mindig mélyebbre megyünk ebben a témában. Véleményem szerint ez a legfontosabb terület ugyanis, amit egy sikeres leolvasónak tudnia, ismernie kell.

 Érdeklődőként nem kell még tisztába lenned azzal, hogy milyen típusai vannak az embereknek. Azt viszont fontos a legelején megtudnod, hogy sok embertől nem pont olyan reakciókat fogsz kapni, mint amilyet Te adnál, vagy amilyenre józan ésszel számítanál.

 Ha ezekre nem leszel képes megfelelően reagálni, ha felhúzod magad, ha kiborulsz, és ezen nem vagy hajlandó változtatni, akkor sajnos azt tanácsolom, bele se kezdj az egészbe.

 De van egy jó hírem: ha van benned hajlandóság: az emberi kapcsolatok megtanulhatóak, kezelésük gyerekjáték, ha nyitott vagy a tanulásra, az elméleti ismeretek elsajátítására és a gyakorlati alkalmazásukra.

 Ha alapvetően türelmes ember vagy és képes vagy a legostobább embernek is türelmesen válaszolni, akkor Te egy született leolvasó vagy, ebből a szempontból. Merthogy sok szempont van, az első, ugye, amit az első leckében taglaltunk, a hang kifejlesztése, az erős határozott, de emberséges hangon való megszólalás, megszólítás, a második a csengetés megfelelő elsajátítása és alkalmazása, a harmadik pedig a telefonálás kultúrájának megismerése, alkalmazása.

 A negyedik fontos tulajdonsága tehát a jó leolvasónak az extra türelem és az emberek típusának a felismerése és arra a megfelelő válaszadás.

 

Minél több emberrel kerülsz kapcsolatba, annál jobban fejlődik az emberismereted

 Amikor kézbesítőként elkezdtem dolgozni életem első munkahelyén, azt gondoltam, ez a legszebb foglalkozás. Az emberek rajongtak értem, persze akkor még nem tudtam, hogy ez a rajongás nem a személyemnek szól, hanem a munkakörömnek, annak a postás bácsinak, aki lehetett volna bárki más is rajtam kívül, ugyanezt a tiszteletet, ugyanezt a kedvességet kapta volna, ha a munkáját megfelelően ellátja. A rengeteg borravaló, amit annak idején kaptam, a kedves szavak, a kávék, sütik, italok és egyéb kedvességek kicsit elhitették velem, hogy az emberek nagyon jók.

 Aztán jöttek az új munkahelyek: masszőrként megismertem a panaszkodó embereket, akik fájdalmukra tudtak csak koncentrálni, majd amikor bekerültem az Auchanba eladó-pénztárosként, azt gondoltam, én már annyira ismerem az embereket, hogy semmi újat nem fogok tapasztalni. Tévedtem. Olyan új megnyilvánulásokat kellett tapasztalnom, amik szokatlanok voltak nekem.

 Az idős takarítónő, akit odaküldtek hozzám a mirelit osztályra összesöpörni a kiborult borsót, s kérdezte tőlem, merre van az a borsó, ami kiborult? Mondtam, hogy ott van a lába előtt, mire ő meglepetten, gyermeki egyszerűséggel kiáltott fel: “Jé, ez a borsó?”

 A meglett nagy darab, de öltözékében szánalmas ember, aki a 2 literes kólát kibontotta, beleivott, majd visszatette a polcra. Akkor még naivan azt gondoltam, az efféle emberek is jobb belátásra téríthetők, így megkérdeztem: ha már mindenáron inni akar, miért nem egy kisüveges kólát vesz le, amit aztán ki is fizethet? Erre a férfi gorombán nézett vissza és így válaszolt: “mi közöd hozzá?”

 A kisfiával sietve vásárló piperkőc apuka, aki még a mirelit osztályon való elhaladástól is látványosan reszketett. Amint pedig pakoltam ki a fagyasztott hasábburgonyát, a kisfiú megkérdezte az apukájától: “Apuci, itt maradhatok a bácsinak segíteni?” Mire az apuka cinikusan, de ügyelve arra, hogy meghalljam válaszát, így felelt neki: “nem lehet kisfiam! El akarod itt unni az életedet?!”

 Vagy épp a kasszánál jópofán elbeszélgető két férfi, akik nagyon jól elszórakoztak, mire az egyik egyszercsak közölte: az már nem az övé, ne szkenneljem. Majd kiderült, hogy már vagy 10 termék nem az övé volt. Megkérdeztem, hogy miért nem tettek közé elválasztót, mire azt felelte: “Azt gondoltam, hogy majd szólok, ha odaér, de kicsit elbeszélgettünk és nem vettem észre.”

 És sok-sok hasonló megdöbbentő történet, amik újabb és újabb kérdéseket vetettek fel bennem az emberek sokféleségéről.

 Aztán megfordultam még itt-ott ilyen-olyan munkakörökben, de éreztem, szívesen mennék vissza oda, ahol kezdtem: az utcára:) Újra ki, élesbe, az emberekhez. Mivel már megismertem az emberek másik, sőt, több arcát is, így úgy gondoltam, abszolút jól ismerek minden embert, nagyjából sejtettem ránézésre, kitől mit várhatok és ez az esetek nagy részében így is volt.

 Amikor tehát leolvasó lettem, biztos voltam benne, hogy itt már tényleg nem érhet meglepetés. Nos, az, hogy az emberek nemcsak jók – ahogy postásként megtapasztaltam, hanem rosszak is tudnak lenni – ahogy azt a kereskedelemben megtanultam, még mindig egy nagyon szűk megközelítés volt…

 Kiderült, hogy az embereknek sokkal több típusa van annál, mint hogy jó és rossz emberek. Vagy ahogy sok leolvasó és más, emberekkel foglalkozó kolléga gondolja: normálisak és a bunkók.

 Szóval hadd kérdezzem meg:

  • Eleged van a kollégádból és inkább munkahelyet váltanál, mintsem hogy tovább dolgozz vele?
  • Kiborít az anyósod?
  • Pénztáros vagy egy boltban és idegesít a sor közepén álló türelmetlen, folyton zsémbelődő ember?

 Nos, akkor van egy rossz és egy jó hírem. A rossz hírem az, hogy leolvasóként belecsöppensz egy olyan tág világba, ahol úgy fogod érezni, az emberek egy része valami nagyon furcsa pirulát nyelhetett le, olyan közönségesen válaszolnak, viselkednek. A jó hírem viszont az, hogy ha azt az egy volt kollégát, vagy az anyósodat, vagy a zsémbelődő embert, ha meglátod, mosolyogsz és örülni fogsz, hogy végre egy jó fej emberrel is találkozol már.

 Igen… Ha eddig egy szűk körben azt hitted velem együtt, amikor még csak postás és eladó-kasszás voltam, hogy mindent tudsz az emberekről és megfelelően tudod őket kezelni, akkor leolvasóként óriási és valódi emberismeretre teszel szert és meg fogod érteni, teljes mértékben át fogod látni a társadalom összetételét, milyenségét, sőt, az emberek viselkedésének a gyökereit is megismered.

 Miért a leolvasás adja a legnagyobb emberismeretet? Mert itt nemcsak azokkal az emberekkel kerülsz kapcsolatba, akik betérnek hozzád, mint a boltban, vagy akikhez jársz az 500 családos körzetedben, hanem lényegében az összes embertípussal, akihez ráadásul neked kell becsengetned, s  nem mondhatod azt: na ide biztos nem fogok! Nem dobhatsz be neki papírt, hogy vigye be a postára, vagy a gázművekbe az óraállást. Mert neked kell leolvasnod, lefényképezned, nincsen alternatíva. Minden le nem olvasott mérő egyedül a Te személyes kudarcod, nem másé! 500 családra pedig mindössze 4 napod lesz, mert utána már kapod is a következő 500-at.

 Ám ha képes leszel ellátni maximálisan ezt a feladatot, ha valóban megismered az összes típusát az embereknek, akkor a sztereotípiák helyett valóságos képed lesz a társadalomról.

 Nem leszel többé irigy a gazdagokra, ha megismered az ő problémáikat, nem fogod túlbecsülni a több diplomás embereket, ha emberségből bukdácsolnak, ugyanakkor nem fogod lenézni azokat az. ún. kisembereket, akik a legegyszerűbb ősrégi kétkezi munkával keresik a kenyerüket, s akikből láthatóan egyre kevesebb van már a világon, s miután teljesen eltűnnek, utána fogják hiányolni, keresni őket az emberek, akik addig lenézték, megvetették őket.

 Érteni fogod, ki miért, mitől lesz oly gőgös, felfuvalkodott, teljesen természetes lesz, hogy egyesek iszonyatos hazugságokat fognak gyártani és terjeszteni rólad, de látni fogod azt is, ahogy ezek az emberek  a szemeid előtt törnek később össze, akiket sajnálni ugyan nem leszel képes, de kárörömet sem érzel majd sorsukon.

 

Akinek fejlett az emberismerete, az ránézésre tudni fogja, melyik ember melyik típusba tartozik

 Úgy tekintesz majd az emberekre, hogy látni fogod azt a halmazt, amibe tartoznak és anélkül, hogy ismernéd, hallanád a szavát, tudni fogod, ránézésre tudni fogod, hogy mit várhatsz tőle és hova, melyik halmazba tartozik. Olyan lesz, mintha mindenki fölé lenne írva, hogy milyen típus és mit várhatsz. Tudni fogod egy emberről, hogy idegbeteg akkor is, ha veled szépen, higgadtan beszél, mert nem téveszt meg a szerepjátéka, Te mögé fogsz látni.

 Tudni fogod egy emberről, aki esetleg sérteget, vagdalkozik, hogy valójában kedves ember és nem rád haragszik, csak hatás alatt van, de nem tud uralkodni az érzelmein.

 Ránézésre meg fogod tudni mondani egy emberről, mit érez, hova tartozik, milyen a lelkivilága. De ehhez nagyon sok évet kell eltölteni a szakmában és nagyon figyelmesnek kell lenni, hogy a felszín, a külső mögé tudj látni.

 A későbbi részekben (kezdőknek, haladóknak) bemutatom a különféle gyakorlati dialógusokat, amikkel találkozol munkád során, s amikre tudnod kell a helyes reagálásokat.  Az utolsó, profiknak szóló részben pedig be fogom mutatni neked az emberek típusait, ill. azok felismerését, ami által, nem fogsz helytelenül reagálni egyetlen embernél se. Hosszú út vezet majd idáig, de szükséges ahhoz, hogy Te se borulj ki és ne is sérts meg másokat.

 

A nehéz természetű emberek segítenek igazán fejleszteni az emberismeretünket

 Nagyon sok olyan véleményt hallottam, főként kereskedelmi dolgozóként, ügyfélszolgálatosként, recepciósként, vagy leolvasóként dolgozóktól, hogy a bunkó emberek miatt nem lehet sokáig csinálni türelmesen ezt a munkát, mert kikészítik az embert.

  Én ezt másképp közelítem meg. Engem az ún. bunkó emberek sohasem kiborítanak, hanem fejlesztenek. Ugyanúgy tekintem őket kommunikációs téren, mint a betegségeket az egészséges életmódban. Vagy mint bármely más problémát az életben. A problémák ugyanis abban segítenek, hogy megoldásokat találjunk, ehhez pedig elengedhetetlen az agyunk használata.

Ezek a nehezen kezelhető emberek segítenek abban, hogy erre a problémára úgy tekints, ami rákényszerít az agy használatára. Hogy ne azt lásd, ami előtted van, ne azt halld, ami közvetlenül elhagyja az illető száját, hanem azt keresd, próbáld az elmédben megérteni, hogy ebben a helyzetben mi az a reagálás, amit nem vár az adott ember. Amivel elcsitítod, megnyugtatod, sőt, szimpatikussá teszed magad előtte. Az elméd ilyenre kell használni, nem arra, hogy azon gondolkodj, hova kellene menni dolgozni, ahol nincsenek ilyen bunkó emberek!

 A problémák elől nem elmenekülni kell, hanem megoldást kell rájuk találni. Ahogy egy betegségre sem mondhatod, hogy elmegyek máshova, ahol nincs, ugyanúgy a problémás ember elől sem menekülhetsz el. Mert lehet, hogy attól az egytől el tudsz menekülni, lehet, hogy abból a munkakörből, ahol ők halmozottan ott vannak, el tudsz menekülni, de az életben meg fognak találni és üldözni fognak, ha tudják, hogy kiborulsz tőlük. S az ilyen menekülőkből lesznek többnyire a depressziós, embergyűlölő, magukba zárkózó emberek.

 Ezeket később fogjuk megtanulni alkalmazni. Ami most fontos, hogy megérts:

Soha ne úgy reagálj az emberekre, ahogy ők elvárják, ahogy ők kiprovokálják.

  • Ha sértegetnek, ne sérts vissza.
  • Ha fenyegetnek, ne fenyegess vissza.
  • Ha ordítanak veled, ne emeld fel Te is a hangod.

 Mert ez gyengeségre, az emberekkel való foglalkozás alkalmatlanságára utal.

 Gondolj csak arra, ha a tűzet tűzzel akarnád eloltani. Vagy az árvíz ellen úgy védekeznél, hogy elkezded locsolni a vizet? Milyen eredményt kapnál? Egy ordítozó, ostoba, ingerült, sértegető emberrel sem ugyanúgy kell beszélni, ahogyan ő teszi. 

 Ha már leolvasó vagy, erre bőséges gyakorlási lehetőséged van. Egyszerűen változtasd meg a kommunikációdat, amikor általad bunkónak nevezett emberrel találkozol.

 

Gyakorlati tréning:

 Ha még csak érdeklődő vagy, akkor is gyakorolhatod ezt a környezetedben. Ez azonban egy nagyon szűk kör, ezért javaslom, hogy végezz el egy komolyabb tréninget. Gyakorlati terepen. Szánj rá néhány órát, vagy napot, meglátod, nagyon hasznos lesz és tanulságos.

 A lecke a következő: Menj el egy forgalmas helyszínre, pl. Csepel, Karácsony Sándor utca, vagy Budapest Vigadó tér, vagy akár egy metró megállóba, vagy vonat állomására, azaz olyan helyre, ahol több ember van az átlagosnál, akik jönnek-mennek.

 Ülj le egy padra és nézd az embereket. Nézd őket, legalább 1 órán keresztül.

 Nézd meg, hányan, kik és hogyan néznek rád. Nézd azokat is, akik hozzád hasonlóan ülnek és beszélgetnek. Figyeld meg, az ücsörgők között ki lesz az első, aki hosszasan megnéz téged. Ha valaki megszólít, figyeld őt mindaddig, amíg beszél, jegyezd meg a mondanivalóját és a megszólítása módját. Ne légy elutasító. Inkább kérdezz tőle, hogy miért van itt?  Ha magadra maradsz, akkor folytasd az 1 órás figyelést. És Jegyzetelj is közben.

 Próbáld megállapítani, hogy az egyes emberek, akik közvetlenül elhaladnak melletted, milyen természetűek lehetnek. Néhányat szólíts is meg -miután leírtad, míg távolabb volt-, amikor feléd közeledik, hogy szerinted hogy fog reagálni a megszólításodra (mosolyogni fog, bizalmatlanul fog nézni, rád se néz, csak megy tovább, stb.) Kérdezz valami egyszerűt, pl. hogy mennyi az idő?

 Írd le utána, hogy azt a reakciót kaptad-e, amit vártál, amit leírtál, ill. azt is, hogy milyen érzések töltöttek el a válasza után. Amikor tévedtél, amikor kedves választ feltételeztél és ehelyett agresszív választ kaptál, akkor azt hogyan élted meg, mennyire esett rosszul? Tettél-e hangosan megjegyzést erre, vagy magadban mérgelődtél-e?

 Ugyanezt ismételd meg egy merészebb kérdéssel is, pl.: egy a környéken nem létező utcanév után érdeklődj, hogy merre találod. Írd le itt is előre, ki az, aki szerinted kedves lesz és nagyon akar majd neked segíteni, még ha nem is tud, ki az, aki vállat von majd és ki az, aki meg se hallja majd, amit kérdezel és tovább megy. Itt is írd le, hogy kitől mit kaptál válaszul, amelyiknél rosszabbat kaptál, mint amire számítottál, ott hogyan reagáltál: káromkodtál, amikor elment, magadban szidalmaztad, vagy tudomásul vetted, hogy ilyen ember is van.

 A végén tölts el még egy kis időt a padon és nézd az emberek mennyi félék: neked ezeket mind meg kell majd tudni szólítani, mindegyikkel képesnek kell lenned majd kommunikálni. A legzüllöttebbtől, kezdve a némán, süketen, alkoholistán, topmanageren, a mindenkin átgázolón keresztül egészen a magukat az egekbe emelő, s más embereket onnan lenéző igazi nagy arcokig, akik szinte egy emberek feletti kasztban élnek az érzéseid szerint.

 A jegyzeteket tedd el, mert a tanfolyam végén újra megcsináljuk és meg fogod látni az óriási fejlődést, hogy mennyinél találtad el a tanfolyam elején a valós reakciókat és mennyinél a tanfolyam végén.

  Az emberismeret véleményem szerint tanulható. Jó, ha valaki vele születik, de még akkor is fejleszthető. Akinek viszont nincs emberismerete, de emberekkel akar foglalkozni, annak muszáj tanulnia, ha sikeres akar lenni a foglalkozásában és nem akar minden agresszív, sértegető emberen sírva fakadni és napokig ezen rágódni.

 

Furák-e az emberek?

 Talán igen. Talán csak nagyon sokfélék. De mindegyik beletartozik egy csoportba. Neked nem kell megismerni minden embert, neked a csoportokat, a típusokat kell megismerned és onnantól kezdve nem érhet meglepetés. Ha megismered ezeket a típusokat, meg fogod őket érteni és nem fogod utálni azt, ha valaki az általad elvárthoz képest egészen mást nyújt szavakban, viselkedésben.

 Meg fogod tanulni a sok kedves, szeretettel teli ember között szeretni, kedvelni azokat is, akiket senki sem szeret a környezetében, s talán Te leszel az egyetlen ember, akivel ez az ember jól megérti majd magát a későbbiekben, amit senki nem fog érteni, hogy ez meg hogy lehet? Veled miért olyan más?

 Ha az emberismereted kitűnő lesz, akkor gyakorlatilag játéknak fogod tartani ezt a munkát. Ha viszont az emberismereted hiányos, felszínes, akkor nagyon-nagyon sok csalódás fog érni, rengeteg sértésnek, veszekedésnek leszel a részese, hol áldozata, hol pedig elkövetője.

 Kívánom, hogy fejleszd tökéletesre az emberismeretedet, aminek nemcsak az emberekkel való foglalkozásban, de a magánéletedben is óriási hasznát fogod venni.

 

Mónus Tamás, 2018. Október 21.

Vissza a topikba