Mindegy, hogy milyen az út, ha menni kell…

 Amikor azon fantáziálsz, hogy leolvasóként kellene dolgoznod, bizonyára megijedsz, amikor az időjárás szeszélyeire gondolsz. Főleg, amikor ilyen címmel jelennek meg a cikkek:

Kiadták a riasztást, nagy veszélynek teszi ki magát a közutakon közlekedő

 Homokban, porban, vízben és sárban, esőben, hóban, szélben és jégen, ónos esőben, jégesőben, viharban és villámlásban bizony nekünk menni kell.

Mit szólnál hozzá, ha ráadásul azt tanácsolnám: hagyd pihenni az autót és ülj a jó öreg biciklire !? 🙂

 Nem véletlen, hogy a tél közepére szántam ezt a bejegyzést.  Bízom benne, hogy elolvasva magad is kedvet kapsz hozzá és megtapasztalod majd, hogy nem is annyira őrültség ez a gondolat.

 Amikor ezeket a sorokat írom, végre valahára egy igazi, kemény tél közepén járunk. Olyan tél van végre, ami gyerekkoromban volt talán utoljára. Bár emlékeimben akkor sokkal nagyobb volt a hó, lehet, hogy csak gyerekként éltem meg nagyobbnak méretét.

 Én minden évszakkal nagyon jó kapcsolatban vagyok, azt is mondhatnám, négy kedvenc évszakom van.

 Sokan meghökkentek az utóbbi napokban, amikor megláttak kerékpárral. Olyan emberekkel is volt szerencsém találkozni, akikkel eddig még soha, mivel a szomszéd városban, Dunaharaszti utcáin is kaptam munkát. Itt még sohasem láttak, ezért meglepetten kérdezték sokan: biciklivel? Ilyen időben?

 Igen. Hiszen 2011 óta, amióta leolvasó vagyok, csak azzal járok.

 Mondtak sok mindent még az elején, mi vár majd rám, ha így dolgozok. Akkoriban még minden leolvasó, akiket ismertem, autóval és gyalog járt. Ma már egyre többen választják elmesélésük alapján a biciklit ha nem is kizárólagos közlekedési eszközként, de kiegészítőként. És ez az, amiről szeretnélek már az elején, még a munka elkezdése előtt meggyőzni, hogy ez egyáltalán nem rossz, hanem kifejezetten jó dolog.

 Lássuk tehát, miket mondtak annak idején kedves, de nem túl bizalomkeltő emberek:

  • Télen el fogsz csúszni a hóban/jégen és kitöröd a lábad!
  • Baleseted lesz, el fog csapni egy őrült autós!
  • Ki fog készülni a lábad!
  • Télen nagyon hamar meg fogsz betegedni!
  • Nem fogsz kapni üzemanyag térítést!

 Nos, 8 év elteltével azt hiszem, már lehet egy kis elemzést végezni ezzel kapcsolatban. Mert az elején még kicsit tartottam tőle, hogy igazuk lehet, ma már meggyőződésem, hogy a kerékpárral való munkavégzés nélkülözhetetlen a maximális sikerhez. Hogy vannak-e veszélyei? Természetesen! De minek nincsenek?

A figyelmes közlekedés a gondolkodó készségünket fejleszti

 Ha van igazi tél, akkor az idei mindenképp az, már ami az időjárást és az eddig eltelt időszakot illeti: volt hó, jég, erős szélvihar, latyak, sár, minden. Ráadásul 3 különböző településen kellett kerékpároznom.

 Hála Istennek, egyetlen egyszer sem csúsztam el és nem törtem ki a lábam. De véleményem szerint mind a hóban, mind a jégen élvezet kerékpározni. Hóban azért, mert sokkal erőteljesebb lábmozgást igényel, ami erősíti a lábakat, jégen pedig azért, mert az ember magabiztosságát egy kicsikét megtöri és nem engedi elszállni az embert.

 A jég, a hó ugyanis véleményem szerint ugyanolyan, mint a közlekedésben részt vevő emberek. Azaz figyelmeztető jelek: figyelmeztetnek arra, hogy az út nem csakis kizárólag a mienk.

 Ha valaki csak akkor szeret közlekedni, amikor nincs senki a buszon, vagy gyalogosként nem jön senki szembe a járdán, vagy autósként nem megy előtte, vagy nem jön szembe senki, akkor az az ember azt szeretné, ha az út csak az övé volna. Az Élet azonban ennél sokkal játékosabb: feladatokat ad, akadályokat, ügyességi rejtvényeket: amiket meg kell fejtenünk, meg kell oldanunk. Vagyis a közlekedés nem egyéb, mint gondolkodási játék, csakúgy, mint bármi más is az életben.

 Azok az emberek, akik folyton dühöngenek akár tömegközlekedésben részt véve, akár autózva, vagy kerékpározva, akik folyton szidják a többieket, akik nem tudnak mosolyogni a sokféle közlekedőn, s nem tolerálják mások hibáit, ugyanakkor, ha ők hibáznak, akkor is másokat okolnak érte, azok az emberek véleményem szerint az élet minden más területén is keserűek: kizárólag a maguk egójában hisznek, és mindenki mást hülyének tartanak.

 Holott a feladat nyilvánvaló: ügyesen kell közlekedni mindig az aktuális akadályokat figyelembe véve.

Aki dühöng, az nem tud gondolkodni!

Aki rohan, az nem tud gondolkodni!

Aki tapos, másokkal udvariatlan, elsőbbségeket nem ad sehol, mert csak egyedül az ő célja a fontos, azt az élet gyakran megbünteti és leállítja.

 Közlekedni véleményen szerint egy nagyon jópofa játék, ami  segíti a társadalomba való beilleszkedést, növeli az emberismeretet és nem utolsó sorban óriási probléma megoldó képességet fejleszt ki azokban, akik nem felületesek, hanem figyelmesek a közlekedés során.

 Úgy gondolom tehát, hogy ahogy nem lehet akadály egy közlekedési dugó, egy őrülten száguldó autó, vagy épp egy részeg biciklis, úgy nem akadály egy gondolkodó közlekedőnek a hó vagy a jég sem.

 Egyszerűen nem a kifogásokat, nem a problémákat kell látni, hanem mindig mindenben a megoldást keresni.

 Ha tehát hatalmas hóesésben, vagy épp fagyott úton kellett átmennem a szomszéd településre, akkor ezt nem egy nyűgnek fogtam fel, hanem egy megoldandó problémának, ha úgy tetszik játéknak, s amikor a feladatot teljesítettem, sikerélmény töltött el.

 Mert nem azon bosszankodtam, hogy le kellett szállni sokszor a síkos úton, hanem azt figyeltem, vajon miért épp ezen a helyen kellett leszállnom. S mindig felfedeztem valami apróságot, amit egyébként, a biciklin ülve nem láttam volna meg.

 Nem azon bosszankodtam, hogy fájnak a lábaim a vastag hóban tekerve, hanem örültem annak, hogy ingyen erősíthettem a lábaim, sőt, még fizetést is kapok érte, míg mások kemény forintokat fizetnek ezért az edzőteremben.

 Tehát az első három jóslat eleve ki lesz zárva, ha ezzel a szemlélettel ülsz fel a kerékpárra. Ha gondolkodva és nem rutinból tekersz, akkor időben látni fogod a bajt. Mind a balesetveszélyt, mind pedig az útviszonyok veszélyeit. A megoldás soha sem a menekülés, hanem az óriási figyelem.

 

A két legfontosabb saját szabályom:

Kétszer nézz körül!

Nézz körül! Tanultuk annak idején a közlekedéssel kapcsolatban. Egy leolvasó agya tele van mindenféle adattal, időponttal, kéréssel, tervvel, gondolattal. Szinte egész nap ki van téve az agyunk a koncentrálásnak. Nemcsak a pontos adatok rögzítésének, de a megfelelő, udvarias viselkedésnek, a nehéz természetű emberek kezelésének, az állatok és a más, különféle stressz helyzetek optimális kezelésének is. Mindezt tetézi, hogy nem egy zárt körben, egy épületben kell végeznünk a munkát, hanem az utcán: a nyílt közlekedésben részt véve. Ezért egy kereszteződésen áthaladva nem egyszer, hanem kétszer nézek körül. Mert hiába nézek balra, s nincs senki, majd jobbra, ha így elindulok, már balról a semmiből előjöhet egy autó. Egyszerűen az agyunkat ellepi sok-sok adat, információ. A dupla, nem rutinos, hanem figyelmes körülnézésnél nagyon sok balesetveszélyt el tudunk kerülni.

 Vikidál Gyula, a kedvenc magyar énekesem ezt is megénekelte. Néha az az érzésem, a leolvasóknak írta a dalait, a valóság azonban az, hogy minden ember megtalálhatja benne a számára szóló üzenetet, akár jelképesen, akár szó szerint gondolva végig dalainak tartalmát. 

Ne rohanj!

 Akármilyen fontos, hogy odaérj egy megbeszélt időpontra, soha ne rohanj, csak siess. A rohanás minden esetben bajt, sokszor balesetet, s néha halált is okoz. Amikor nagyon kell sietni valahova, gondolj arra, hogy bizonyos erők most készítik el tenyerüket dörzsölve a bukásodat. A rohanás sohasem bölcs dolog. Lassan járj, tovább érsz! – tartja a mondás. Én ezt úgy mondanám: figyelmesen, sietve járj, de mindig tartsd be a közlekedés játékszabályait! Ha már ennek megszegésével tudsz csak odaérni, az lehet, hogy egyszer-kétszer bejön, de harmadszor csapdába csal a rutinod.

 Ezeken kívül még számos szabály lesz a kerékpározással kapcsolatban, amiket a Kezdőknek szóló részben fogok megírni, de ez a két legfontosabb alapszabály, amiket, ha betartasz, nagyon sok bajtól óvod meg magad és másokat.

 

A lábak tisztelete

 Az előző leckében, amikor a ruházat szerepéről írtam, már említettem, hogy a lábakat tisztelni kell. Egy állómunkát végzőnek különösen, egy leolvasónak pedig hatványozottan. Ha a lábadat hagyod tönkremenni, nemcsak a munkádat veszíted el, de lényegében a testi egészséged egészére negatív hatást mérsz és az egész közérzeted elromlik. Egy egyszerű, jelentéktelennek tűnő dolog miatt: mert nem tisztelted megfelelően a lábaidat.

 Gondolj azokra, akiknek nincs egészséges lábuk. Vagy egyáltalán nincsen…

 Az, hogy egészséges lábaid vannak, eleve óriási örömmel kell, hogy eltöltsenek. Soha ne váljon ez természetessé. És adj meg minden elismerést, ápolást, jutalmat neki, így hű és megbízható társad lesz. A Haladóknak szóló részben részletesen fogok majd erről írni.

 Ami a kerékpározással kapcsolatban fontos: védd az ízületeidet külsőleg és belsőleg egyaránt: réteges öltözékkel, nadrág alá vett harisnyával, jégeralsóval, kenőcsökkel, vitaminokkal, kollagén folyadékkal.

 Ha megvéded a térd- és bokaízületeidet, akkor nem lesz beteg a lábad, legfeljebb erősödik a sok biciklizéstől.

 

Hamar megfázik, aki télen kerékpárral jár?

 Igen ám, de ott van a negyedik nagy jóslatuk jóakaróimnak: télen nagyon hamar meg fogsz betegedni! Ilyen időben nem lehet biciklizni! – mondták.

 Nos, erre csak azt tudom mondani, hogy 8 év alatt egyszer sem voltam influenzás, egyszer sem fáztam meg. Hogy lehet ez? Erről majd a Haladóknak szóló részben fogok részletesen írni, a leolvasói munka jellemző betegségeinek megelőzéséről szóló részben. De ez még kicsit odébb van.

 Most csak elöljáróban annyi: az, hogy valaki kerékpárral közlekedik, egyáltalán nem növeli a betegségek kockázatát, hanem inkább csökkenti azt.

 Az interneten persze összehordanak minden ostobaságot. Már olyan cikk is megjelent, hogy a kemény mínuszok életveszélyesek az emberi szervezetre. Ez szerintem őrültség. Nyilván egy idős szervezet, vagy egy eleve beteg ember számára az.  Nyilván egy részeg embernek szintén az, de egy egészséges embert a mínuszok nem ölnek meg, inkább tüzesebbé, energikusabbá teszik, sőt, ellenállóvá teszik, lefagyasszák a bacilusokat.

 A betegségek támadására tudatosan kell készülni, már október végén el kell kezdeni a szervezet megerősítését és tudatosan kell készülni a január-februári járványra, támadásra. Egy legyengült szervezet azonnal áldozatul esik, egy megerősített szervezet, ami szinte várja, lesi a támadást, az ellenáll.

 De erről majd a Haladóknak szóló részben szeretnék írni bővebben. 

 Amit most fontos megérteni: azok az emberek, akik zárt térben, emberekkel összezárva dolgoznak, nagyon könnyen megbetegszenek, hiszen elkapják egymástól a vírust. Nekünk, leolvasóknak ezekkel a beteg emberekkel ugyancsak kapcsolatunk lesz, hiszen betérünk hozzájuk. De! Van egy nagyon nagy előnyünk az orvosi teremváróban, a tömegközlekedési eszközön, és a munkahelyen egymással összezárt emberekkel szemben: mégpedig az, hogy nem kell, hogy sok időt tölts ott, ahol influenzás beteg ember van. Az, hogy érintőlegesen találkozol beteg emberrel, még nem jelenti azt, hogy elkapd a betegséget.

 Gondolkodtál már azon, hogy miért mondjuk úgy, hogy elkapta a betegséget? Miért pont elkapta? Miért nem megkapta? Én sokat gondolkodtam rajta és arra jutottam, hogy a megkapta az azt jelenti, hogy kérte. Kérte, hát megkapta. De ha elkapta, akkor nem kérte ugyan, nem is kapta meg, de mint egy labda, repült előtte és ő nem kikerülte, nem elszaladt tőle, hanem elkapta. 

 Javaslom, ha sok ilyen előtted szálldogáló, feléd/rád hulló tenyerét dörzsölő kis gonosz lények kerülnek, ne kapd el őket, kerüld ki, s ha mégis megragadott egy-kettő, ha beléd is hatolt, fuss el, fuss ki gyorsan! 🙂 Persze azért köszönj el illedelmesen. Ezután ugyanis, amikor kimész a friss levegőre, mintegy beszippantod a friss oxigént, ami kiűzi, legyőzi a frissen támadó bacilusokat.

 Az én meggyőződésem szerint ebben áll a nagy titok: az oxigén erejében! Amiből oly keveset vesz magához korunk embere, s így sem a gondolatai, sem a szervezetének többi része nem kapja meg a szükséges mennyiséget, ezért az képtelen lesz a fertőző bacilusokat kiűzni. Sok és nagy-nagy levegőket vegyél, amikor szabadban vagy, amikor pedig a várostól távol, még inkább. Töltődj fel oxigénnel, ugyanúgy, mint a vitaminokkal.  De erről majd a Haladóknak szóló részben részletesen is lesz szó.

 A beteg emberekkel való találkozás nem kell, hogy beteggé tegyen. A kerékpározás ugyancsak nem növeli a betegségek kockázatát -minden ellenkező híreszteléssel szemben-, sőt, radikálisan lecsökkenti azt.

 Persze ehhez bizonyos szabályokat be kell tartani: a réteges öltözködés, a minőségi ruházkodás, amiről az előző leckében írtam, a friss oxigén beszívása folyamatosan, a város zajától távoli helyeken pedig fokozott mértékben, amik nemcsak az agyat frissítik és serkentik, hanem lényegében kiüldözik a beléd hatoló és ott rombolást végezni akaró ellenséges haderőket.

 Sok beteg emberrel fogunk találkozni a munkánk során, mégis, az a kérésem, ne vedd magadra a bajaikat. Sem a lelki bánatukat, sem a fizikai, fertőző betegségeiket.  Mert azok, mint a kiskutya, hízelegnek majd neked, hogy rád akarnak ugrani, s ha Te hagyod és nem állsz ellen, már el is kezdték benned a pusztító munkát. Búcsúzz el szépen, kedvesen a bacilust hordozó embertől és vegyél nagy-nagy levegőt többször is minden beteg, influenzás emberrel való találkozás után kint, a szabad levegőn. 

 

Nem fogsz kapni üzemanyag térítést!

 Ez valóban bejött nekik. Merthogy erre a törvény nem ad lehetőséget.

 Sokszor éri az a vád a bicikliseket, hogy nekik nem kell hozzájárulni az utakhoz, mégis használják. Hát, lehet, hogy konkrét adóforintokkal nem járulnak hozzá, de egy kerékpáros sokkal egészségesebb, márpedig az egészségügyi kiadások legalább olyan tetemesek egy társadalom életében, mint egy útépítés/karbantartás. Nem jó szembe állítani szerintem a különböző közlekedési eszközöket használókat, az lenne a jó, ha mindenki használna mindent de képes volna szükség- és élethelyzet szerint választani.

 A tavalyi Bringázz a munkába! kampányban 2150 cég vett részt, melynek záró rendezvényén a cégek képviselői elmondták, hogy miként támogatják a kerékpárral való munkába járást, ill. hogyan ösztönzik a munkatársakat a biciklivel közlekedésre.

 Ez valóban nagyon jó dolog, s egy leolvasói munkánál ugyancsak hasznos lenne, ha ösztönözve volna a dolgozó, hogy kerékpárt válasszon autó helyett.

 Én pedig aztán soha nem voltam az a fanatikus környezetvédő, de tény: a kerékpározás sokkal inkább környezetvédő, mint az autó. Én soha nem szidtam az autósokat és ostobaságnak tartom az autómentes város gondolatát is. De tény, hogy rengeteg az autó és ennek letételét, a szükségtelen használat helyett a kerékpár, vagy a séta választását ösztönözni volna célszerű szerintem.

 Van egy régi ismerősöm, aki kamionosként dolgozik, amikor pedig itthon van, hol motorral, hol kerékpárral, hol gyalog látom az utakon. Nagyon ritkán ül autóba, azt mondja, csak akkor, ha tényleg szükséges, az esetek többségében tökéletesen meg tudja oldani kerékpárral a dolgait.

 Van egy Budán buszsofőrként dolgozó ügyfelem is, aki szintén azt mondja, ahova csak lehet, kerékpárral közlekedik.

 Vannak/vagyunk tehát, akik önszántunkból, saját szempontjainkat figyelembe véve biciklizünk.

 

De nézzük a Te szempontjaidat:

  • Nem fárad el annyira  a lábad, mintha kiszállsz az autóból, majd gyalogolni kezdesz.
  • Utakon is gyorsabban célba érsz (nálunk sokszor araszolnak a kocsik, én vígan haladok.)
  • Egészségesebb
  • Ha felhívnak 4-5 házzal arrébb, ahol bedobtad az értesítőt, hogy hazaért, de nem jó a holnap, ugorj már vissza, kerékpárral ez gyerekjáték, s szinte időveszteség nélkül megteheted. Gyalog, vagy autóval ez macerás, időigényes.

 

Szeresd és becsüld meg a kerékpárt!

 Ha szeretsz kerékpározni, jó leolvasó lehetsz. Ha hosszabb távra autóval kell menned, kérlek, vidd magaddal a kerékpárodat és ha az adott helyre értél, vedd elő és azzal folytasd az utadat.

 Így a munkád hatékonyabb lesz, az egészségedért nagyon sokat teszel és még az üzemanyagpénzt is zsebre teheted.

 Végül szeretném elmondani, hogy nekem személy szerint mik adnak erőt az iszonyú sok kilométer megtétele ellenére, amit némi szervező munkával sokkal kevesebbre lehetne szűkíteni, mert borzasztó sok a felesleges út a szétszórtan kiadott címek miatt.

 Erőt ad egy zene, egy dal, ami a szívemben újra és újra felzeng. Nem egy konkrét zene, ez mindig más, de mindig van egy, ami felvidítja a szívem. Mostanában pl. ez:

 Eszembe jutnak a régi idők emberei: mintha csak közöttük éltem volna magam is. Amikor még nem voltak aszfaltozott utak, amikor még lovas kocsin tudtak legfeljebb sietni, aminek kerekei beragadtak a sárba, vagy a nagy hóba.

 Vagy amikor nagyszüleim számára szinte elképzelhetetlen volt még az autó, s a kerékpárnak úgy örültek, mint sok ember manapság az autójának sem tud.

 Vagy Dédnagymamám, aki Édesanyám elmesélése alapján összeszedett egy csokor virágot és beszaladt vele Csepelre, ami 8 km-re van városunktól. Beszaladt, s mikor eladta, hazaszaladt. Ma már ezt kerékpárral sem tudják elképzelni sokan, nemhogy gyalog.

 Mert az élet fejlődése sajnos az emberek elkényelmesedését is okozzák. A gyerekek már nem szívesen játszanak a szabadban, csak mindent a gépeken, s a felnőttek is megelégszenek azzal, amit kényelemnek, komfortnak mondanak, valójában, ha az ember nem figyelmes, könnyedén e komfort, e kényelem csapdájába esik és eltunyul, mind fizikailag, mind gondolkodásilag.

 Micsoda életrevaló emberek voltak a nagyszüleim, s a dédszüleim! És Édesanyámban is micsoda erő és energia tombol, hogy még 81 esztendős korában sem segítségre szorul, hanem ő segít. Óriási erőt ad, ha csak rájuk, s a régi korokra gondolok. Amikor sokkal keményebb körülmények között sokkal keményebb munkával sokkal nagyobb eredményeket értek el elődeink.

 Biciklizni tehát télen és nyáron is élvezet, felszabadító érzés. Ha szereted, akkor könnyebbé és eredményesebbé teszi a munkádat, ha nem nagyon használtad, akkor itt az ideje, hogy elkezdd!

Mónus Tamás, 2019. Január 09.

 

Vissza a topikba