Ne törd a fejed!

 Sokszor hallom emberektől azt, hogy miért van ez, miért van az? Miért van háború? Miért engedi Isten a sok betegséget? Miért hal meg egy gyermek? Miért hal meg egy jó ember fiatalon? Miért van sok gonoszság a Földön? És a többi, és a többi. És nagyon sok kérdés van az emberekben a magánéletükkel kapcsolatosan is, amikre úgy érzik, nincsenek válaszok.

 

 Én már sok éve ezt egészen másképpen fogom fel. Úgy gondolom ugyanis, hogy a világon, az életünkben minden kérdésre megvan a válasz is. Méghozzá valahol a kérdés közelében, amit a feszültségtől, az idegességtől nem látnak meg az emberek.

 Ám míg a kérdés mint a síró baba, vagy mint a balesetet szenvedő ember kiáltása, vagy mint a kocsmából kidobott, totál részeg, mindenkibe belekötő ember hangoskodása tombolva áll az ember előtt, addig a válaszok nem ennyire hivalkodóak. A válaszok nem állnak az ember elé, nem kínálják fel magukat, nem állítják meg a kérdéseken töprengő embert, hogy: én vagyok a válasz a kérdésedre, ezért csendben elmegy mellette az emberek nagy része.

 S mint a szerény, de kedves lányt nem veszi észre a fiú a gyönyörű nő mellett, úgy nem találják az emberek a választ a kérdéseikre. Pedig a válaszok mellett ugyanúgy elhaladnak, de elmennek mellette, kikerülik azt, elnézést kérve tőle, kedvesen rámosolyogva tovább ballagnak sírva, bánatukban elmerülve, mert fogalmuk sincs, nem is fogják fel, hogy éppen a választ kerülték ki.

 Az egyensúly az Élet minden területén adva van. A körforgás minden tekintetben megfigyelhető az életben. Miért lenne kivétel a kérdések sokasága? Miért lennének túlsúlyba a kérdések?

 Mindenre van válasz, csak nehéz észrevenni. Mert az Élet, mint egy rejtvény, elrejti a válaszokat, de igenis ad, mindenre ad megfelelő választ az arra figyelmes embernek.

 Volt úgy, hogy nagyon gondolkodtam valamin. Kerestem, kutattam az agyamban a választ, mert tudtam, hogy az agy képes az adott problémára választ adni. És valóban képes volt. De nem magamba mélyedve, nem a gondolataimat elnyomva, hanem figyelve, szemlélve a körülöttem levő világot.

 Sokszor mondják emberek: azon töröm a fejem!

 Ez ugye régi szólásunk azt jelenti: töpreng, gondolkodik. A fejet, az agyat törni azonban szerintem a legostobább dolog a világon. Azt az óriási csodát, amit elmének hívnak, ami a legmodernebb és leggyorsabb komputereket is messze felülmúlja képességeiben bántani, törni véleményem szerint helytelen. Megoldást nem ez fog hozni.

 Bizonyára veled is volt már sokszor úgy, hogy nagyon kerestél valamit. Egy kulcsot, egy tollat, egy fogót, vagy bármi apróságot. Kutattad, kerested, átnéztél mindent és sehol sem volt, pedig előtte tetted le a kezedből.

 Aztán később, amikor már nem kerested, megláttad: ott volt az asztalon, ahol pedig annyiszor nézted már.

 Miért van ez? Gondolkodtál már rajta? Akivel sűrűn megesik az ilyesmi, elgondolkodhat rajta. A szemünk nem tesz egyebet, mint engedelmeskedik az agyunknak. Ha az agyad nem akarja meglátni a probléma megoldását, ha Te elhiszed inkább azt, hogy nincs ott az adott dolog, ha felcukkolod magad és nézel mindenhova, mégsem látod, akkor egyben biztos lehetsz: most állj meg, most hagyd abba a keresést. Ugyanis nem használod, hanem töröd az agyad. Az pedig meggátolja a szemedet abban, hogy meglásd az adott tárgyat.

 Amikor aztán később már nem keresed, megpihen az agyad, így a szemed ismét képes lesz látni.

 Az emberek nagy része sajnos ezt teszi a problémák megjelenésekor.

 Sokfélék persze az emberek, ill. egy ember is sokféleképpen állhat szembe a problémákkal.

  • Van, aki hallani sem akar a problémáról és egyszerűen elmenekül előle.
  • Van, aki csak nevet rajta és hagyja, hogy a probléma megoldatlanul romboljon magában, s a környezetében.
  • Vannak, akik átadják magukat a problémának és hallani sem akarnak arról, hogy egyszerű megoldása van az adott helyzetnek.
  • Az emberek egy jelentős része pedig eljut arra a szintre, hogy a problémákkal szembe kell nézni és valamilyen megoldást kell rá találni, de rosszul közelíti meg és a fejét töri a megoldást keresve.

 Az első három kategóriával én nem is foglalkoznék, ugyanis azok az emberek nem valószínű, hogy sikeres életre vágynak. Jó nekik az örökös menekülés, a problémák nyitva hagyása és figyelmen kívül hagyása, vagy szeretnek újabb és újabb problémák miatt depresszióba esni, keseregni. Szerencsétlennek hiszik magukat, pechesnek és nem is gondolják,  hogy minden embert egyformán érik a bajok, csak másképp reagálnak rá.

 Van azonban egy nagy része az embereknek, akik igenis felismerik a problémákat és szeretnék megoldani őket. Sajnos azonban, mivel sehol sem tanították nekik, rosszul közelítenek hozzá és nem jól keresik a megoldást.

 Azaz ugyanazzal a módszerrel keresik a problémára a megoldást, mint a kulcsot, tollat, vagy fogót kereső ideges ember.

  • Tudja, hogy van megoldás a házassága megmentésére
  • Tudja, hogy van megoldás a bukásra álló gyermeke eredményeinek feljavítására.
  • Tudja, hogy van megoldás a vele veszekedő szomszéd megfelelő kezelésére.
  • Tudja, hogy van megoldás a főnöke arrogáns követelődző fellépésére.
  • Tudja, hogy van megoldás a kínzó fájdalmaitól való megszabadulásra.

 De sajnos a megoldást nem találja, vagy egy nagyon rossz megoldást választ ki az igazi helyett, ami tovább rontja a helyzetet. És ettől indul el a lavina és romlik el minden a környezetében.

 Mi a hiba ebben a keresésben? Mi a közös a kulcs és a probléma megoldásának a meg nem találásában?

 A hiba a gondolkodásban van. Az agy törésében, aminek következménye az lesz, hogy a fizikai és a lelki szemünk nem látja meg azt, ami ott hever előttünk.

 Az agyad segíteni szeretne, ehelyett Te töröd, bántod őt.

 Én azt mondom, többet ne ezt tedd. Ugyanolyan ez, mint amikor azokat sérted, azokat bántod, akik egyébként a legjobbat akarják neked.

 Az agy mindenkinek azért adatott, hogy az élet minden területén rávilágítson a problémák megoldására. Nem az agy fogja megoldani a problémát, az agyad a fény lesz a sötétben és ha használod, meglátod a megoldást. Aki a fejét töri, az lényegében a fényt nézi és csodálkozik, hogy nem lát semmit.

 Az emberek nagy része tehát töri a fejét, azaz nem világítóeszközként használja, hanem abban keresi a megoldást. Töri az agyát- mondjuk azokra, akik mélyen gondolkodóba esnek, vagy keresik a megoldó képletet a matematikai feladatra.

 Pedig a megoldás minden esetben előttünk hever, miképp az eltűntnek hitt kulcs, toll és fogó is.

 Demjén Rózsi mesélte egy nyilatkozatban, hogy miként írja a dalszöveget. Hallgatja, újra és újra hallgatja a zenét. És a zenének megjelenik a szövege. Igen. Ez is az egyensúlyra a bizonyíték. Ha törné az agyát, ha próbálna szöveget írni, nem biztos, hogy olyan nagy sikere lenne. De ő nem ezt teszi. Hagyja, hogy a szöveg megjelenjen. Ő csak figyel.

 Hogyan kell elfogadni az agy használatát? Először is nem nekünk kell törni őt, nem benne kell keresni a megoldásokat, csupán rendkívül figyelmesnek kell lenni. Az agyunkat, mint egy lámpát kell rávilágítani a környezetünkre és akkor megtaláljuk a megoldást.

 Olyan ez, mint ha a sötétben keresnél valamit. Felkapcsolod a zseblámpát és néznéd annak fényét.

 Miért nincs meg? Miért nem találod? Pedig olyan jó világítása van ennek a lámpának? A válasz ugye, hogy egyértelmű? Mert a fényben, a fényt nézve keresed és nem pedig a fénnyel keresed. Ugyanígy van ez a problémák megoldásával és a kérdések megválaszolásával is. Ne az agyadban keresd a fejedet törve a megoldást és a választ, hanem az agyaddal. Az agyadat világításra használd, ahogy a lámpa is arra való!

 

 Az életben minden egy körforgás szerint történik:

  • reggel és este
  • tél és nyár
  • születés és halál

 Ha viszont minden körforgás, akkor ez azt jelenti, hogy minden problémára is ott van a megoldás. Nincs olyan mondat, aminek a végére nem kerül írásjel. Nincs olyan kérdés sem, amire nincsen válasz.

 Az életünkbe elénk kerülő problémákra elénk jön a megoldás is és a kérdésekre elénk jön a válasz is. Csak nem olyan látványosan, mint a probléma, mint a kérdés, s hajlamosak vagyunk nem észrevenni, ill. kikerülni, elhaladni mellette.

 Ott van a megoldás minden bonyolult problémára, de sokan nem veszik észre, miképp az asztalon heverő kulcsot, tollat és a fogót sem. Ha szembe is jön, mint a kedves lány, szépen elnézést kérnek tőle, majd kikerülik és tovább haladnak, hogy tovább keressék az álmaikban létező gyönyörű nőt. A kedves lány pedig csalódottan veszi tudomásul mindezt. Így vannak a válaszok és a megoldások is. Csalódnak, amikor nem veszed észre. Hiszen ott voltál egészen közel hozzá.

 Az Élet kizárólag olyan problémákat tesz elénk, amire van megoldás. Nem is messze tőle. Ha nem így volna, akkor a körforgás elmélete nem volna igaz.

 Hiszek abban, hogy a körforgás minden szinten igaz, érvényes. Ezért nem kell gondolkodni, nem a fejünket kell törni, csupán figyelni kell. Minden részletre.

 

Légy házasságközvetítő!

 Az Élet eléd hoz egy problémát? Ne csüggedj, ez azt jelenti, hogy erősnek talál arra, hogy megküzdj vele. Csak a gyenge emberek nem kapnak nagy problémákat. A feladatod egyszerű párközvetítés: találd meg az adott probléma párját! Hogy mi a párja a problémának? A rá való megoldás. Ha kapsz egy félig érett, félig éretlen barackot, nem töröd az agyad, hogy mit tegyél: tudod, hogy a kés a megoldás: kettévágod és az érett részét elfogyasztod.

 Ugyanígy kell megtalálni minden más megoldást is.

 Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, holnaptól minden kérdésekre tudni fogod a választ? Nem a lottó nyerőszámokra gondolok, hanem az olyan kérdésekre, amik a Te személyes életedben megjelennek és eddig mindig azt gondoltad: erre a helyzetre nincs jó megoldás.

 Az Élet együtt adja a problémát a megoldással. Tálcán kínálja.

 Hogy miért nem találják mégsem sokan? Mert van körülötte még rengeteg minden más is. Statiszták, kellékek, kacatok, amik miatt nem látod a megoldást.

 Ha a szobádban is csak a kulcs, a toll és a fogó volna, amit keresel, nem volna probléma. De nem csak az van. Elveszi a figyelmed az asztal maga, amin a kulcs van és még sok minden más is, ami a szobában van.

 Ugyanígy van a probléma megoldással is. Mindig együtt nyújtja az Élet, de nem látják az emberek, csak és kizárólag a problémát. A megoldás pedig csalódva néz és várja, hogy észrevedd.

 Emlékszel még a Húsvéti tojás tanulsága cikkemre?

 Ha van egy nagy kert, sok bokorral, virággal, díszekkel, akkor vajon mennyire tűnik egyszerűnek, egy gyermeknek az elrejtett tojás megtalálása? Vannak gyerekek, akik nyafognak, azt mondják: én nem hiszem, hogy itt volna valami elrejtve, már megnéztem 3 helyen is!

 A szülő segít a gyermeknek, ha elmegy a bokor mellett, ahol el volt rejtve a húsvéti tojás és már nagyon sír, nagyon hitetlen, hogy létezik ez a tojás. Az Élet nem mindig ilyen. Néha segít, de néha hagyja, hogy tovább menj, és közben csóválja a fejét. Mert többet várt már tőled.

 Igen! A húsvéti tojás nem olyan, mint a karácsonyfa alá tett ajándék. A tojásért dolgozni kell. Figyelni és keresni kell. Minden bokorban és levél alatt.

 Vannak viszont olyan lelkes kölykök, akik élvezettel keresnek mindaddig, míg megtalálják. Mert hisznek abban, hogy a szüleik nemcsak tréfáltak velük. Hisznek abban, ha ilyen helyzet elé állították őket, akkor léteznie kell a tojásnak.

 Ilyen az életünkben a probléma megoldás. Az Élet mindig adja a megoldást, de nem közvetlenül a probléma mellé teszi.

 Ha tehát jön a probléma, nem nyafogni kell, hanem hinni kell abban, hogy a megoldás valahol ott lesz a közelben. De ne gondolkodj, hanem figyelj! Csak figyelj minden apró részletre, ami ezután történik.

 Neked egyetlen dolgod van: figyelni: játékosan közelíteni meg minden problémát és figyelve keresni a megoldást.

 Van úgy, hogy olyan helyen rejti el az Élet, ahol nem is sejtenéd. Ezért mindenre kell figyelned.

 Volt úgy, hogy magam is gondolkodtam bizonyos kérdésen és sehogysem találtam a megoldást. Mert az agy használata nem azt jelenti, hogy törjük a fejünk, hogy gyötörjük a gondolkozásunk. Pusztán lazán figyelni kell.

 Ez az a hozzáállás, ami előre visz.

 Sokszor volt úgy, hogy mentem az utcán, s a kérdés folyamatosan előttem volt. De nem a válaszon gondolkodtam, hanem figyeltem, kerestem, hol lehet a válasz.És belehallottam két járókelő beszélgetésébe. Ahogy elmentem mellettük, csupán 2 szót értettem meg és akkor esett le, hogy ez a válasz a kérdésemre.

 Volt olyan is, hogy egy nagyon mogorva, mindig kiabáló emberhez csengettem be, akin láttam, hogy ittas is ráadásul. Semmi kedvem nem volt hozzá, de mégis megszólítottam. Bementem és a házában, a rádióban hallottam meg a kérdésemre a választ.

 Az utcai beszélgetők, a rádióban beszélgetők persze nem az én kérdésemre akartak válaszolni. Ez csupán az Élet játéka, hogy így szervezi össze a dolgokat, s így teszi teljessé a körforgást.

 Ha nem találtad meg egy problémára a választ és fájdalomcsillapítóval enyhítetted a fájdalmad, vagy megverted a gyereked, amiért megbukott, akkor az nem azt jelenti, hogy nem volt más megoldás. Ez azt jelenti, hogy nem voltál figyelmes. A körforgás, az Élet minden esetben mutatta a megoldást, de Te nem figyeltél rá, csak és kizárólag a problémára, törted a fejed és ez nem engedte láttatni a megoldást.

 És amikor így tettél, az Élet ugyanolyan csalódva nézett, mint a szülő, akinek a gyermeke végül sírva, nyafogva megy be, hogy ebből neki elege van, nincs is semmiféle tojás a kertben.

 Csak míg a szülő sok esetben megsajnálja a gyermekét és megmutatja neki az utat, az Élet nem minden esetben tesz így, s Te vádolni fogod őt, hogy ilyen nehéz sorsot, helyzetet teremtett számodra.

 Az agya mindenkinek képes a bonyolult, igen nehéz problémák megoldására rávilágítani. De nem törni kell, nem az agyban, hanem az aggyal kell keresni a választ. Nagyon figyelmesen, minden részletre figyelni kell az életben és akkor minden felmerülő kérdésre választ és minden felmerülő problémára megoldást találunk.

 Az élet nem más véleményem szerint, mint egy gondolkodó játék, ahol nem feltétlenül az erősek, a gazdagok és a nagyok a sikeresek, hanem azok, akik felismerik minden apróságban az Élet üzenetét.

 

Mónus Tamás, 2018. December 27.

Vissza a topikba