Több fejjel gondolkodj!

  A Szúnyog tanár bácsi című cikkben írtam arról, hogy milyen elhibázott dolog, amikor az indulataink irányítanak bennünket. Elmeséltem, hogy magam is egy ilyen heves, elhibázott reakció által értettem meg ennek a hibás kommunikációnak, magatartásnak az eredménytelenségét.

 Megtanultuk, hogy ne úgy nézzünk a problémákra, mint amik tönkre akarnak tenni minket, hanem úgy, mint amik gondolkodásunkat fejlesztik. Minden probléma, ami szembe jön az utunk során azért van, hogy megfejtsük, mi annak a megoldása, nem pedig azért, hogy ingerülten agyon akarjuk csapni, el akarjuk tüntetni a szemünk elől, a felszínről, miképp egy szúnyogot. Így van ez minden problémánál, akkor is, ha az nagyon fájdalmas és bosszúért kiált:

  • egy szúnyog megjelenése a szobában
  • egy ordítozó ember az utcán
  • egy lökdösődő alak a buszon
  • egy kolléga aljas hazugság terjesztése
  • vagy épp egy főnök jogtalan, igazságtalan, a becsületesen dolgozót megalázó beszéde

egyaránt kihozza az átlagembert a sodrából és úgy érzi, azonnali intézkedésekre van szükség. Intézkedni, visszavágni, bosszút állni. Általában ez jut csak az eszébe az embernek. Sajnos azonban egyvalamivel nem számolnak: a bosszú termékeny cselekedet, mindig vannak gyermekei. Az utóda pedig nem az igazságérzet, a bosszú miatti elégedettségérzés, hanem az újabb bosszú.

 Van erre egy tökéletes mondás: bosszú bosszút szül.

 Az az ember, akit a dühe, az indulatai irányítanak, bizony nagyon könnyen csapdába csalható. Ha ugyanis tudják rólad, hogy hogyan reagálsz a különböző szituációkra, akkor egyszerűen felállítanak neked egy csapdát, amibe simán belesétálsz.

 Tökéletesen illusztrálja ezt a Keresztapa című filmben az idős keresztapa indulatos, nem rá hasonlító fia, akit pontosan így vezettek bele a csapdába.

 A példa eléggé szélsőséges, de az elv megértésére tökéletes.

Figyelem! Megrázó felvétel következik, gyengébb idegzetűek ne nézzék meg a videót, meg fogják érteni e nélkül is a cikk további részét!

 Sonny nagyon kiszámítható ember volt. Ellenségei nagyon jól tudták, hogy amint meghallja a síró húgát, hogy megint megverte a férje, azonnal odamegy, hogy bosszút álljon. Pontosan az ellenség terve szerint cselekedett. Ha mondták volna neki, hogy menjen oda, nem ment volna, gyanút fogott volna, de nem ezt mondták. Manipulálva irányították őt, majd szitává lőtték.  Sonny sok mindent tanult az édesapjától, de egy valamit sem nem örökölt, sem nem tanult meg tőle: ez pedig a megfontoltság, a mások fejével való gondolkodás képessége. Sonny kizárólag a saját erejében hitt és nem volt képes higgadtan, mérsékelten átgondolni az ellenségeinek a gondolkodását.

 Ezzel szemben édesapja még ebben a szörnyű és nehéz helyzetben is, amikor megtudta fia elveszítését, képes volt higgadtan gondolkodni és nem ragadtatta magát bosszúra.

 Ha valaki, akkor a családját a legfontosabb értéknek tartó apában lehetett bosszúvágy, és ha valaki, akkor ő rendelkezett a bosszúállás minden eszközével. Amíg betegeskedett, egy óriási háború alakult ki a családok között, s mire újra megerősödött, már a legnagyobb értéket veszítette el: a gyermekét. Mégis, félretette az érzelmeit és bosszú helyett tárgyalni hívta ellenségeit.

 Függetlenül attól, hogy itt most egy bűnözőről van szó. Nem példaképként kívánom őt állítani, hanem magának az embernek a tulajdonságaira felhívni a figyelmet. Nem az életvitel a lényeg ugyanis ebből a szempontból, hanem az a képesség, ami őt különbbé, nagyobbá és maradandóbbá tette gyermekeitől, főleg Sonnytól.

 Akit az érzelmei irányítanak, az az ember kiszámítható és könnyen manipulálható. Akinek az érzelmei, az indulatai irányítják a kommunikációját, a lépéseit, az az ember -mivel nem ő határoz a következő lépésről, hanem mások- könnyen csapdába csalható.

 A leolvasóknak írt leckékben írtam arról, hogy egy leolvasó nem lehet olyan, aki úgy reagál az emberekre, ahogy azok szólnak hozzá. Ha üvöltenek vele, akkor visszaüvölt, ha kedvesen beszélnek hozzá, akkor ő is kedves, ha sértegetik, visszasért, stb.

 Nagyon sok ember így kommunikál. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. – mondja a mondás. Csakhogy ez egy nagyon téves és alapvető hiba. Míg azonban az átlagembernél ez szinte természetes, egy emberekkel foglalkozónál ez egyáltalán nem elfogadható. Fontos, hogy a beszédünket, csakúgy, mint a tetteinket ne mások irányítsák, hanem a fejünk, a gondolkodásunk. Minden szavunkat, tettünket megfelelő gondolkodás kell, hogy megelőzzön, amire sokszor nincs idő. Amit villámgyorsan kell lefuttatni.

 Akiknek mások határozzák meg a hangulatát, a beszédét, egyáltalán nem a maguk urai. Szolgálnak, meghajolnak mások manipulálásának, irányításának.

 Ha tudják, hogy Te egy sértésre mit reagálsz, akkor nagyon könnyen lehet irányítani és gyakorlatilag, mint egy kisgyerek a távirányítójával az autóját, úgy tudnak téged is irányítani.

 A helyesen gondolkodó és kommunikáló ember mindenkihez egyformán kedves, tisztelettudó, mert nem a hallott szavak, nem a ráirányuló sértő, esetenként megalázó mondatok azok, amik meghatározzák a következő szavait, tetteit, hanem az értelmes gondolatai.

 Sajnos azonban, ahogy egy fecske nem csinál nyarat, úgy egy fej sem képes helyes kommunikációt kihozni belőled. Márpedig egyetlen fejet adott mindenkinek a Jó Isten. A megoldás tehát az, ha nem csupán a saját fejeddel gondolkodsz, hanem mindazokéval, akikkel kapcsolatba kerülsz, akik a kommunikációdnak aktív vagy passzív részesei.

 Ez egy olyan óriási képességet, tudást kíván, amire nem lehet egyik napról a másikra szert tenni. De aki nem is törekszik rá, az az ember nem való sem ügyfélszolgálati, sem eladói, sem semmilyen olyan munkakörbe, amelyben emberekkel kell bánni.

 Minap a piacon szemtanúja voltam egy jelenetnek. Egy vásárló kiabált az eladóval. Hogy mi volt az előzmény, azt nem tudom, csak a hangoskodásra lettem figyelmes. A vásárló azt kiabálta:

– Maguk értünk vannak, vásárlókért, nem lehetne ilyen tiszteletlen!

Mire az eladó hölgy ezt felelte:

– Ahogy maguk se lehetnének ilyen szemtelenek hozzánk! Erre nem gondolt?

 Úgy gondolom, bár a vásárló modora nem volt túl hízelgő, mégis, aki hibázott, az az eladó volt. Mert a vásárlók között ilyenek és olyanok is vannak, az eladó feladata, hogy mindenkihez ugyanúgy viszonyuljon. Aztán az emberek majd úgyis kivetik maguk közül azt, aki ok nélkül hangoskodik, balhézik. De semmiképp az eladónak kell kiabálással túlharsogni a balhézó vásárlót, akármennyire is ezt kívánja az igazságérzete.

 Mások fejével gondolkodni nem könnyű. Az ellenségével pedig kifejezetten nehéz. De aki ezt megtanulja, aki ezt a képességet elsajátítja, az nemcsak rengeteg konfliktust tud megelőzni, nemcsak jóval eredményesebben tud dolgozni, de helyzetelőnyben is lesz ellenfeleivel, rosszakaróival szemben. Tudni fogja, az őt hazugságokkal lejáratót mi motiválja, mi van a fejében és nem dühös lesz, hanem megoldást tud találni erre a helyzetre is. Ami nem az illető leállítása, számon kérése.

 A kommunikáció nem azt jelenti, hogy ki tud jobban beolvasni a másiknak, ki tudja jobban túlharsogni a másikat. A sikeres kommunikáció alapja véleményem szerint az, ha képesek vagyunk

– egyrészt gondolkodni mielőtt bármit lépünk, teszünk, vagy akár csak megszólalunk

– másrészt: és ez a nehezebb, de mindig bölcsességre, eredményre vezető lépés: ha nemcsak a saját fejünkkel gondolkodunk, hanem a partnerünk, a szemben álló fél fejébe is belemélyedünk és azzal is átgondoljuk a kimondandó szavainkat, a megvalósítandó tetteinket. Erre pedig egy kommunikáció során nagyon kevés idő van, szinte villámsebesen kell lefuttatni az elmédben e gondolatsort.

 Minderre képes az agy, a kapacitás, a készség megvan benne, de nagyon sok gyakorlással sajátítható el ennek a technikája.

 Nagyon fontos tehát, hogy soha ne mások rágalmai, pletyka terjesztései, vagy épp provokatív megjegyzései, veszekedési törekvései határozzák meg az érzelmeinket, a cselekedeteinket, beszédünket, hanem a saját és a partnereink fejével való gondolkodási képességünk.

 Ne lássa, ne tudja senki, hogy 10 perccel ezelőtt valaki vérig sértett, hogy valaki óriási hazugságot mondott rólad, amin egy átlagember kiborulna és bosszút esküdne.

 Ne tudják előre, hogy ha rád üvöltenek, akkor Te azonnal nekimész az embernek. Mert ha tudják, mit fogsz lépni, ha kiszámíthatóan viselkedsz, akkor nagyon könnyedén bele tudnak csalni az első csapdába. Ahogy Sonny is belerohant. Önként, maga által választott úton érte a halál. Mert az indulatai, a dühe, az érzelmei irányították. Sem a józan eszére, sem a feleségére, sem a család tanácsadójára nem hallgatott, kizárólag a gyilkos indulatai hajtották.

 Hogy mindent el kell tűrni, amit tesznek mások? Ez volna a tanulság? Nem. Természetesen választ kell adni mindenre, de soha nem az indulataiddal, soha nem a hevességeddel, hanem a higgadtságoddal és a mások fejével való gondolkodási képességeddel.  Ahogyan a keresztapa is tette véleményem szerint. A legnehezebb percben, a sírása közepette –noha a sírást férfiatlan viselkedésnek vélte és soha előtte nem tett ilyet – ilyen összetört állapotban nem az a düh vezérelte, mint fiát, Sonnyt, hanem a képesség a bosszú elutasítására. Meggyőződésem, hogy azért volt képes erre, mert látta az ellenségei gondolkodását, hogy egy értelmetlen háború folytatódna csak, ha most bosszút állna. Ebben az összetört állapotban összehívatta azokat tárgyalásra, akik a legértékesebbet vették el tőle. Akiket pedig a szíve mélyén a legjobban gyűlölt talán.

 Kívánom, hogy tanulj meg apró helyzetekben is mások fejével gondolkodni, s így keresni meg a megoldást minden problémára. Egészen másképp fogod látni így a környezetedet, s a világot.

 Kívánom, hogy ne az érzelmeid, az indulataid irányítsanak, amik csapdába, romlásba, vagy ami a legrosszabb, a halálba kergetnének…

 Mások fejével is gondolkodni nem misztikus képesség, hanem gyakorlás a saját gondolataink kizárólagosságának a megkérdőjelezésével, a mások motivációjának, cselekedeteinek a megértésével, és a különböző következmények mérlegelésével.

 Helyes, célravezető döntést csak így, több fejjel gondolkodva tudsz hozni. Helyesen reagálni, eredményesen kommunikálni csak így, mások fejébe belelátva, az ő gondolataikat alkalmazva leszel csak képes.

 

Mónus Tamás, 2018. November 17.

Vissza a topikba