Gyönyörű hóeséssel indult az év…
Bármily nehéz is volt, 10 nappal a gerincműtétem után kimentem, hogy lassan elkezdjem elsöpörni a járdát. Nem könyörögtem, nem imádkoztam azért, hogy a mostani állapotom miatt ne essen több hó.
Sőt, hálával a szívemben kezdtem seperni, miközben visszagondoltam gyermekkorom gyönyörű téli tájaira.
És ekkor kisütött a Nap, a hó pedig rohamosan olvadni kezdett.
Elgondolkodtam…
Néha talán a kérés helyett elég egyszerűen hálát adnunk azért, amiben részünk lehet. Mert az élet maga a csoda.
Az alábbi videóban elhangzó verssel kívánom, hogy tudjunk hálásak lenni mindig, akármilyen sötét helyzetet is akar az elménk festeni a valóságról.
Mónus Tamás, 2026.01.01
