Mereven nézett maga elé a középkorú férfi a medence szélén ülve, hátát a víz alatti masszázsfúvókának támasztva.
Három tönkrement házasságán gondolkodott, s közben formálódott fejében a döntés: soha, de soha többé, senkivel…
Ekkor három nő közeledett a medencében. Két idősebb hölgy és egy náluk jóval fiatalabb, középkorú asszony, aki akár egyikük lánya is lehetett. A két idősebb nő leült két, egymás melletti masszázsfúvókához. A fiatalabb harmadik előttük maradt a vízben.
Az egyik idős asszony körbenézett, majd észrevette a néhány méterrel távolabb üldögélő férfit, aki mellett üres volt a hely. Az asszony arcán huncut mosoly jelent meg.
– Na, menj már! Már ott vár rád az új barátod!
A fiatalabb nő arca egy pillanat alatt megváltozott. Ijedten pillantott a férfira. A férfi úgy tett, mintha semmit sem vett volna észre. Továbbra is mereven nézte a vizet, mintha a fodrozódó felszín alatt valami sokkal fontosabbat keresne.
– Na, mi lesz? – folytatta az idős asszony egyre lelkesebben. – A herceged már tűkön ülve vár téged!
A saját tréfája annyira megtetszett neki, hogy hangos kacagásban tört ki, amire az egész medence felfigyelt. A férfi arca rezzenéstelen maradt.
A fiatalabb nő zavartan álldogált még néhány másodpercig. Aztán tett egy bizonytalan lépést. Lassan közeledett a férfi melletti üres hely felé. A medence erős áramlatai meg-megbillentették, a masszázsfúvókák által felkavart víz pedig sokkal félelmetesebbnek tűnt számára, mint amilyen valójában volt.
A férfi nem mozdult. Amikor a nő végül odaért, óvatosan leült mellé.
– Ez az, kincsem! – kiáltotta az idős asszony a távolból. – Ülj csak még közelebb! Legyél bátor, mint én voltam!
És ismét felharsant a kacaja.
A nő lesütötte a szemét. A férfi maga elé bámult. Így ültek egymás mellett ketten, alig karnyújtásnyira, mégis mérhetetlen távolságban egymástól. Mindkettőjük arcán ugyanaz a különös óvatosság ült. A nő lassan hátradőlt, és megpróbálta átadni magát a víz áramlásának. Egy erősebb hullám azonban váratlanul kibillentette. Megcsúszott az ülőfelületen, ösztönösen előrenyúlt, hogy megtartsa magát. A keze hozzáért a férfi kezéhez. Azonnal elkapta. Úgy nézett rá, mintha valami tiltott dolgot követett volna el.
– Elnézést kérek, uram!
– Semmi baj – felelte a férfi, miközben a háttérben hangosan kacagó asszonyt nézte.
– Kérhetek magától valami nagyon furcsát? – kérdezte félénken a nő.
– Attól függ, mennyire furcsát.
A nő az anyja felé pillantott.
– Anyám állandóan azzal gúnyol, hogy nekem már soha nem lesz senkim. Ezért csinálja ezt most is. Nem játszaná el, hogy… tetszem magának?
A férfi arcán lassan megjelent egy mosoly.
– Mit kell csinálnom?
– Semmi különöset. Hívjon meg egy italra. Menjünk ki együtt. Hadd lássa, hogy most az egyszer bejött a nagy kerítőakciója.
– Félek, hogy elrontanám a játékát. Tudja, én minél jobban akarok valamit csinálni, annál rosszabbul sikerül. És ami a legnagyobb baj, mindent nagyon jól akarok csinálni, és így minden nagyon rosszul sikerül.
– Ezt nem tudja elrontani. Jöjjön, majd meghívom én, csak mondja azt, hogy ön hív meg.
Majd felálltak, és egymás mellett elindultak kifelé a medencéből. Az idős asszony arcáról eltűnt a kaján vigyor. A férfi megállt előtte.
– Maga a hölgy édesanyja?
– Én! – húzta ki magát büszkén.
– Akkor jó. Asszonyom, szeretném megkérni a lánya kezét.
A nő arcáról egy pillanat alatt eltűnt a mosoly.
– Tessék?!
Az anyja szája nyitva maradt.
– De… maguk most találkoztak!
– Tudom – mondta a férfi.
A mellette álló nő rémülten nézett rá.
– De hát…
A férfi gyengéden megfogta a kezét.
– Drágám, ezt talán jobb, ha édesanyád is most tudja meg.
A férfi az anyához fordult.
– Most vagyok túl a harmadik házasságomon. Mindháromból három gyermekem született.
Az asszony arcáról lassan eltűnt minden szín.
– Kilenc gyerek?!
– Kilenc – bólintott a férfi. – De mindig is szerettem volna egy szép, kerek családot.
A fiatalabb nő már maga sem tudta, sírjon vagy nevessen. A férfi megszorította a kezét.
– Szeretnék egy tizediket – mondta hidegvérrel, és a döbbent anyára mosolygott. – Ugye örül, mama?
A medencében csend lett… Aznap többé senki nem hallotta a hátborzongató kacajt.
Hozzászólásodat a facebookon várom:
Mónus Tamás, 2026.09.02.
